teni azokkal a cikkekkel, amik a könyvírás mikéntjéről szólnak, és a lelkes, kezdő írókat praktikus tanácsokkal látják el a témában. Azonban az írás nem csak munka, hanem megélés is, és ezt a vonulatát már jóval kevesebb cikk mutatja be. Így hát most – mint másfél megírt kiadatlan könyvvel rendelkező írótanonc – kísérletet teszek, hogy e cikkben felfessem egy könyv megírásának élményeit a maguk esetlenségükben. Ajánlom azok figyelmébe, akik már elgondolkoztak az íráson (vagy már művelik is), és olyanoknak is, akiktől az alkotás világa távol áll, mégis valami rejtett érdeklődés lappang bennük, hogy vajon milyen lehet. Remélem – ha mást nem is – sikerül felkeltenie írásomnak az ihlet bujkáló fenevadát azokban, akikben az már régóta ott dörömböl szabadságáért áhítozva.
November 13-án a Liget Műhely „A vidéki élet lehetőségeiről Virág Tünde szociológussal” címen előadást szervezett a Barabás Villában. Szerkesztőségünk is meghívást kapott az eseményre. Ezen alkalomból nemcsak az (egyébként ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött) előadáson vehettem részt, hanem beszélgettem Csury Balázzsal is, az esemény moderátorával a Liget Akadémia múltjáról, jelenéről.
Szeretem, mikor összeérnek a mindennapi tapasztalatok az irodalmi élményekkel. Egyszerre kerül új megvilágításba az általam átélt szituáció, és persze a szöveg is tovább fejlődik, nyilván az is csak a fejemben. Külön élményt nyújt, ha egy régebbi, klasszikus szöveghez kapcsolódó olvasásélmény „ugrik be” egy átlagos pillanatban. Ilyenkor tényleg érzi az ember, hogy vannak „nagy művek”, amik pont azért lettek „nagyok”, mert valami olyan általánosan emberit tudtak megragadni, amely nem veszti relevanciáját az idő múlásával. Másrészről frissítő érzés, hogy az absztrakt gondolatok, irodalmi történetek és karakterek megállják a helyüket az „utcán” is.
A Rockstar Games 2018-as mesterműve, a Red Dead Redemption 2 sok szempontból több egy egyszerű videójátéknál. Egy interaktív, lélegző világ, amelynek történetmesélése és vizualitása olyan mélységeket ér el, ami már a filmművészet világát idézi fel. Nem véletlenül: a játék egy gondosan kidolgozott továbbfejlesztés a mozi, és különösen a western műfaj felé. A fejlesztők nem csupán inspirálódtak, hanem konkrét jeleneteket, karaktertípusokat és témákat emeltek át a filmvászonról, hogy létrehozzák saját, felejthetetlen vadnyugati történetüket.
Már több mint 50 éves hagyomány az ELTE bölcsészkarán a nyelvjárásgyűjtés. E során az érdeklődő hallgatók félévente ellátogathatnak olyan belföldi és határontúli területekre, falvakba, ahol egy adott nyelvjárást beszélnek az ott lakók. Ezek az utak kiváló lehetőséget biztosítanak a nyelvjárások tanulmányozására, testközeli megismerésére. Azonban ezek a kirándulások hamar túlnőttek a puszta terepmunkán.
Nem, nem olvastam Krasznahorkait, akinek írói munkásságát idén irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. S mégis merek írni róla? Igen, mert szükséges, mert olvasnunk kell Krasznahorkait! Vagy legalábbis megpróbálni…
ordulnak, egyre jobban esik a meleg takaró alá kucorodni egy csésze forró teával. Az ősz beköszöntével nemcsak a külvilág, de a hangulatunk is változik – vágyunk a befelé fordulásra, a rejtélyekre és a mélyebb, sötétebb tónusú történetekre. A Netflix kínálatában pedig bőven találunk olyan sorozatokat, amelyek tökéletesen illeszkednek ezekhez a melankolikus és komor napokhoz. Az alábbiakban négy olyan thrillert és drámát ajánlunk, amelyek a garantált őszi hangulat mellett a cselekményükkel is a képernyő elé szögezik a nézőt.
Faludy… Ki nem ismerné az ironikus, szarkasztikus, de mégis óriási szívvel és tehetséggel megáldott Faludyt? Azt, aki szintén megszenvedte annyi sorstársával együtt a rettenetes XX. század viharait. Ezek a versek a blues zene, kocsmai verekedés és a kávéházak intelligens párbeszédének zűrös egyvelege. Igazság és tanulság bújik meg az irónia és a humor mögött, amelyet oly dinamikusan alkalmaz.
A Thália és Operett között tömörülő lelkes emberek, számos magyar klasszikus nóta és musical sláger, dedikálások, rengeteg nyeremény és kedvezmény. Az idei Operett Forgatag izgalmas volt, de azért maradt egy kis hiányérzetem. Őszintén szólva, Dankó Pista nevét hallva, nem tudnék… Continue Reading →
Számos bátor ötlet, rengeteg látogató és érdeklődő – sokszínű, újszerű és emelett mégis hagyományaihoz hű volt az idei Pozsonyi Piknik, ahol a kultúra ismételten életre kelt. Nagy kánikulára, kézműves és színházi sátrak végeláthatatlan tömkelegére számíthattak, akik szeptember hatodikán a Pozsonyi… Continue Reading →
© 2026 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑