Hattyú és görény
Sticky post
Egy nagyon kedves tanárnőm invitálására ellátogattam a Nemes Nagy Olvasókör első tavaszi ülésére, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai tere adott otthont. Ebben a félévben (részben a közelgő választásra való tekintettel, részben pedig, mert mindig aktuális) politika és költészet viszonyát vizsgálják a jelenlévők hol irodalomtörténész, hol költőpáros vendégszereplésével.
A lírikus epilógja / 2. rész
Sticky post(Az alábbi szöveg egy kétrészes próza második fele. Ha még nem tetted, ajánlom az első rész elolvasását előbb: A lírikus epilógja) (…) Az elhagyott kampuszon sétálva meghallott egy kis zenét, majd meglátta, hogy az egyik ajtó mögül fény szűrődik ki…. Continue Reading →
Anna
Sticky postA piszkos macskaköves padkán sétálva Anna körül jár a fejem. A kátrány színű haján, ami mintha pókhálóból lenne, a rajta virító gyöngyök a pókok sokasága. Koromfekete szemei, akárhányszor látom őket, megrémítenek. Pupillái szinte egybeolvadnak az írisszel egy hatalmas fekete lyukat… Continue Reading →
Casus belli
Sticky postegy álmot láttam mely nem álom volt csupánlevágott fej érkezett sok végtag utánnyársalt törzseket dobáltak az utcáralábakat cipeltek az égő kukákba fekete volt a felhő vöröslött az égilyet a nagy emberiség nem látott mégpáncélautók sokasága lepte elaz utcát s egy… Continue Reading →
Hogyan ír a könyved?
Sticky postteni azokkal a cikkekkel, amik a könyvírás mikéntjéről szólnak, és a lelkes, kezdő írókat praktikus tanácsokkal látják el a témában. Azonban az írás nem csak munka, hanem megélés is, és ezt a vonulatát már jóval kevesebb cikk mutatja be. Így hát most – mint másfél megírt kiadatlan könyvvel rendelkező írótanonc – kísérletet teszek, hogy e cikkben felfessem egy könyv megírásának élményeit a maguk esetlenségükben. Ajánlom azok figyelmébe, akik már elgondolkoztak az íráson (vagy már művelik is), és olyanoknak is, akiktől az alkotás világa távol áll, mégis valami rejtett érdeklődés lappang bennük, hogy vajon milyen lehet. Remélem – ha mást nem is – sikerül felkeltenie írásomnak az ihlet bujkáló fenevadát azokban, akikben az már régóta ott dörömböl szabadságáért áhítozva.
Kovács András Bálinttal, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatójával és egykori ELTE-s hallgatóval folytatott beszélgetésünkből megismerhetitek fiatalkori példaképeit, pályaválasztási dilemmáit, illetve, hogy mit gondol a mai magyar filmgyártásról és a streamingszolgáltatókról.
Professzori székfoglaló
Sticky postLassan szokássá, tradícióvá érik karunkon a professzori székfoglalók hallgatók előtt is nyitott, az újonnan kinevezett professzorok rövid bemutatkozó előadásai köré szervezett eseménye. Ennek lehettek részesei mindazok, akik november 5-én ott voltak a Kari Tanácsteremben.
“A vidéki élet lehetőségeiről Virág Tünde szociológussal” – a Liget Akadémia november 13-ai eseménye
Sticky post
November 13-án a Liget Műhely „A vidéki élet lehetőségeiről Virág Tünde szociológussal” címen előadást szervezett a Barabás Villában. Szerkesztőségünk is meghívást kapott az eseményre. Ezen alkalomból nemcsak az (egyébként ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött) előadáson vehettem részt, hanem beszélgettem Csury Balázzsal is, az esemény moderátorával a Liget Akadémia múltjáról, jelenéről.
Művésztemető
Sticky postSzomorúan, lehajtott fejjel vittük a méregzöld, szalagos koszorúkat kezeinkben. Fájt minden, még a puszta létezés is. A sötét felöltők alá bele-belekapott a csípős, hideg novemberi szél, amelyben csak a plébános véget nem érő gregorián gyászéneke hallatszott. – Ha én meghalok… Continue Reading →
2025-ben új magyar Nobel-díjast köszönthettek a nagyok porondján. Nem is akármilyen Nobel-díjast! Ugyanis a 2025-ös Irodalmi Nobel nyertese nem más, mint a híres látnok, a víziók és társadalmi kritikák nagymestere: Krasznahorkai László.
Beszélgetés Bartus Dávid dékán úrral
Sticky post
Mit kínál a bölcsész képzés? Mik a dékáni élet szépségei és nehézségei? Hogyan működik karunk vezetése? És milyen titkos szál fűzi a dékán urat a PakBizhez? Interjúnkból ezen kérdésekre is választ kaphattok.
Mint a Nyugatinál
Sticky post
Szeretem, mikor összeérnek a mindennapi tapasztalatok az irodalmi élményekkel. Egyszerre kerül új megvilágításba az általam átélt szituáció, és persze a szöveg is tovább fejlődik, nyilván az is csak a fejemben. Külön élményt nyújt, ha egy régebbi, klasszikus szöveghez kapcsolódó olvasásélmény „ugrik be” egy átlagos pillanatban. Ilyenkor tényleg érzi az ember, hogy vannak „nagy művek”, amik pont azért lettek „nagyok”, mert valami olyan általánosan emberit tudtak megragadni, amely nem veszti relevanciáját az idő múlásával. Másrészről frissítő érzés, hogy az absztrakt gondolatok, irodalmi történetek és karakterek megállják a helyüket az „utcán” is.
A Rockstar Games 2018-as mesterműve, a Red Dead Redemption 2 sok szempontból több egy egyszerű videójátéknál. Egy interaktív, lélegző világ, amelynek történetmesélése és vizualitása olyan mélységeket ér el, ami már a filmművészet világát idézi fel. Nem véletlenül: a játék egy gondosan kidolgozott továbbfejlesztés a mozi, és különösen a western műfaj felé. A fejlesztők nem csupán inspirálódtak, hanem konkrét jeleneteket, karaktertípusokat és témákat emeltek át a filmvászonról, hogy létrehozzák saját, felejthetetlen vadnyugati történetüket.
Nem, nem olvastam Krasznahorkait
Sticky postNem, nem olvastam Krasznahorkait, akinek írói munkásságát idén irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. S mégis merek írni róla? Igen, mert szükséges, mert olvasnunk kell Krasznahorkait! Vagy legalábbis megpróbálni…
A nyugalom módszertana
Sticky post
Félrészegen összesimulva, összebújva, külön-külön szuszognak. Pilledt szigetcsoport. Külön álmok, vágyak, fájdalmak, mégis mind egy. Őrzöm az álmukat, figyelmem kereng a fejük felett, mint a fészkét őrző gólya. Nincs semmim, nem várok semmit. A markom üres és megtört. Soha olyan egyedül,… Continue Reading →
Egy mesélő nemzet I.
Sticky post
Idén a tavaszi szemesztert Észtországban töltöm az – ELTE-n még szerencsére működő – Erasmus program keretében. Szeretek utazni, sőt, szinte még jobban szeretek felkészülni az utazásra. Ennek ellenére a Tallinnból Tartuba tartó vonaton jöttem rá, hogy igazából szinte semmit se… Continue Reading →