Oláh Péter, A delfinek nem alszanak, FISZ, 2023.

Május 22-én, hétfőn tartották Oláh Péter A delfinek nem alszanak című könyvének bemutatóját az Írok Boltjában. A szerzővel Németh Gábor beszélgetett.

Németh javaslatára Oláh felolvasta A tigris köldöke című szöveget, hogy a közönség megismerkedhessen a korántsem hétköznapi szövegek világával és nyelvezetével. A felolvasás végeztével Németh megjegyezte, mennyire más olvasni és hallani egy szöveget: míg olvasva hűvösnek érezte a szöveget, Oláh előadásában eksztatikusnak hatott. Kitért a műfaj kérdésére is, mint mondta, ugyan Oláh így hivatkozik rájuk, ő nem merné egyértelműen novellának nevezni a szövegeket. Németh szerint a szövegek szembemennek a klasszikus novella-tradícióval, Oláh azonban elmondta, neki régi berögződése, hogy novellákat ír. Gyerekkorábban rap szövegekkel kezdte az írást, majd kipróbálta magát a slam műfajban is.

Nemes Z. Márió bizarro fictionként hivatkozik a kötetre, ami egy kortárs irodalmi műfaj, aminek magyar hagyománya nem igazán van, így gyakran értetlenség fogadja az ilyen műfajú szövegeket. Oláh elmondta, leginkább Hazai Attila művei hatottak rá, amikor a szövegeken dolgozott.

Németh megemlítette a kötet recepcióját is: míg a könyvek általában hozsannázó méltatásokkal népszerűsítik maguk, addig Oláh egészen más típusú véleményeket válogatott a fülszövegbe: Kiss Tibor Noé szerint például „Jó szöveg, de majdnem minden mondata rossz”, Szabolcsi Alexander pedig úgy látja, „Nem nyom LSD-t a Péter, de ez egy vény nélküli, legális tripp”.  Ezek a vélemények is jól mutatják, nem hétköznapi szöveggel szembesül az olvasó, amikor kinyitja a kötetet. Oláh elmondta, tudatos döntés volt ilyen típusú véleményeket válogatni a fülszövegbe, szembe akart menni a szokásos gyakorlattal,. kihangsúlyozni, hogy nem feltétlenül hagyományos értelemben„jó” az az irodalom, amit ő képvisel. Elmondta, egész életében küzd az önbizalomhiánnyal, az írás pedig segít ezen: amikor el tud vonulni, és csak ő van és a billenytyűzet, jól tudja magát érezni.

Németh elmondta, úgy gondolja, a kötetnél radikális lehetett a szerkesztési és javítási folyamat is. Hogyan lehet eldönteni olyan szövegnél, ami szándékosan „hibás”, hogy mi az a hiba, amit ki kell húzni? Oláh elmondta, a kötet szerkesztői, Gondos Mária Magdolna és Sirokai Mátyás sokat segítettek ebben. A legnagyobb változtatáson a Mit esznek a krokodilok című szöveg ment át. A szöveg egy teljesen más formában létezett, nem szerepelt még benne a Bombi puszedli, ami később a kötet egyik visszatérő motívuma lett.  Németh elmondta, ő maga a Bombi létezéséről sem tudott, amíg nem olvasta a kötetet, így a bemutatóra Oláh hozott neki kóstolót. Németh szerint a Bombi egy rejtélyes toposz. Oláh elmondta, őt foglalkoztatja, hogyan változik a test és milyen hatással van az éhség az emberre, ebbe a kérdéskörbe pedig a Bombi is beletartozik.

Szóba került az is, hogy Oláh soha többet nem írná le az „Ahogy benyitok, látom, hogy a barátnőmet egy krokodil dugja” mondatot. Ennek oka az, hogy nem akar még egy ilyen kötetet írni, teljesen más stílust keres az újabb szövegekhez. Mint mondta, A delfinek nem alszanakban túl direkt a feszültség. Szeretne egy olyan szövegvilágot létrehozni, amiben a feszültség úgy van jelen, mint az üvegfalon átszűrődő fény: csak vibrál, nem is látható teljesen, de tudjuk, hogy ott van.

Németh elmondta, hemzsegnek az állatok a kötetben, ő összesen harminchárom különböző fajt számolt. Oláh válaszából kiderült, szándékosan akarta szétírni az állatvilágot, az, hogy milyen állatok jelennek meg, nem mindig megmagyarázható meg racionálisan. Az írás számára metafizikus állapot, amikor belekezd egy mondatba, nem mindig tudja, mi lesz a vége.

A kötet minden szövege egyes szám első személyben szólal meg, Németh szerint azonban nem egyértelmű, ki az elbeszélő. Úgy véli, valójában egy univerzális elbeszélővel dolgozik a kötet, aki egy embereken túli világban különböző létezőkben bújkál. Így néhány szövegben egy férfi, míg másokban egy nő, vagy akár egy tárgy hangján szólal meg.

 Oláh egyetértett a meglátással, valamint elmondta, ez egy menekülés is, illetve annak keresése, hogyan tud egy hétköznapi szituációban meghúzni egy vonalat, és abszurddá tenni a helyzetet, létrehozva ezzel a nyelv tudathasadását.

Zárásként Oláh felolvasta az Atomreaktorban ideges buborékok című szöveget, a beszélgetés után pedig dedikált is.

Sziráki Sarolta