Category Vers
Decemberi verskavalkád
Sticky post
Az ember tragédia Gúnyköltemény, ahogy tengelyén géped soká elketyeg, és mégsem leli benne helyét, agg alkotó, embered. Kereszt nélkül botladozva, mégis áldozati pózban – dühítő egy nagytotál. Pirulj, Isten! Szánalmat sem érdemel, akit remeknek alkotál. Pillesúlyú, arasznyi lét; tűzbe dobott… Continue Reading →
Megálltam egy bolt előtt; a neve az, hogy Nyárfa, de nem tudtam bemenni, mert évek óta zárva. Egy másik bolthoz mentem, amelynek neve Korsó. De köztünk szólva, hölgyek, urak, az nem oly olcsó. Errefelé semmi sem maradt meg háromötven, pedig… Continue Reading →
Hófehérkéhez
Sticky postA tolla nyáron is fehér, A tyúkok éke ő. Parányi teste mit sem ér, Akár a zord eső. De mégis oly mulattató, Ha fel s alá repül! De mondd, mi lesz, ha hull a hó, S ha ez helyén nem… Continue Reading →
Októberi verskavalkád
Sticky postLidércláng A Körúton a Kiliánnál lomha éjjel piszmogott. A város ében boltozatra pislogta a fényszmogot, és amint az éj a szembe rémképeket barázdált: Niflheimbe Muspellheimnek lidérclángja alászállt. Lidércláng az ingoványban: megszédítő néreisz. Aranygyapjút igéz, kacag; elvakít, és jégre visz. Úgy… Continue Reading →
fotó: Beke Áron Király Csenge Katica 2001-ben született Budapesten. Színháztudomány és esztétikát hallgat az Eltén. Verseket és kritikákat ír. Írásai a műút portál, litera, Irodalmi Szemle, Pannon tükör és a Spanyolnátha közreadásában jelentek meg
Mikor a fák voltak emberek,és emberek a fák. Mikor a tuják helyett sárkányfenyőknőttek fejünk fölé,éjszakánként egymás szavábavágtak, ittak, nevettek.Kölyköd nem tud aludni?Szartak rá,ittak, hangoskodtak reggelig. Mikor asszonyok sírtak éjjelente:azt hitték nincs remény.Mikor férfiak maradtak szavak nélkül:mivel vigasztalják asszonyukat?A kölykök nem… Continue Reading →
nevemet mondd újra kendők csücskének röpködése erős szélben nevemet mondd újra szoros kendők ölelése koponyádon [nevemet agyonzúzott csigolyádon átázott kendők tapadása nevemet mondd újra arcom behorpad [nevemet arcom behorpad súlyotok alatt nem tudok szólni gégém törik nyelőcsövem reped… Continue Reading →
Mettől pamlag, meddig párduc.Nyálas szájpecek a karfán.Fekete liánok nyúlnak a padlóig.Karmolásnyomok a falapokon.Nektármadarak ugrálnak a függönyön. Huszonöt év után eleged lett környezeteidből.Szocialista nyaralók szomorúfüzekkel,húgyszagú aluljárók, szikkadt bekötőutak a faluhatárban.Elvárták, hogy a részükké válj, hogy fakulj és szolgálj,fásultságoddal, testeddel és lelkeddel. Mint olyan,… Continue Reading →
Ezen az éghajlaton csak akkor öltözöl alkalomhoz illően, ha vendégek jönnek vagy ragadozók járnak a közelben. De egy bunda csak addig takar, amíg meg nem moccansz, vagy amíg másé nem akar lenni. És ha változik a szélirány, megérzik a szagod,… Continue Reading →
Úton Írország és az Alpok között el lehet tölteni egy életet.Egész életemben pogányokat térítettem.Vagy pogányok térítettek engem.A békés pogány pedig egészen elbizonytalanító.Gyerekeik ugyanúgy nevetnek, állataikkal szebben beszélnek.Írországból Svájcba menet egyszercsak elfárad az ember.És ahol feladtam a szolgálatot, egyház épült az… Continue Reading →