Őszintén hiszem, hogy életünk legtöbb formalitását azért tartjuk fent, hogy kapaszkodót találjunk. A káoszban egy megcsinált rendet, még akkor is, ha tulajdonképpen fogalmunk sincs, mit jelent az: rend. Az okos ember igyekszik nem gondolkodni fogalmakon, mert tudja, most szükség van… Continue Reading →
Iszony Ahogy N. kikelt ágyából, rettentő tériszony fogta el. A padló deszkái és nyugtalan lábujjai mintha egy szakadék mélyében lettek volna. Megkapaszkodott az ágykeretben, hogy úrrá legyen ijedségén. „Mi történt velem?” – gondolta. Kihevült, reszketett minden porcikája. A távolság szemei… Continue Reading →
fotó: Beke Áron Király Csenge Katica 2001-ben született Budapesten. Színháztudomány és esztétikát hallgat az Eltén. Verseket és kritikákat ír. Írásai a műút portál, litera, Irodalmi Szemle, Pannon tükör és a Spanyolnátha közreadásában jelentek meg
Ásatás szereplők FICKÓ 1 FICKÓ 2 Sötétedik. Két fickó megy a járdán, kezükben ásó. Az egyikük hadonászik, széles gesztusokat tesz. FICKÓ 1: Az utolsó tízezrest! Vágod? Az utolsót! FICKÓ 2: Önző barom! FICKÓ 1: Az. Én meg vágjak hozzá jó… Continue Reading →
Szabadság híd szereplők: AMBRUS PÉTER Napsütéses tavaszi idő van, a Fővám téren kutyát sétáltató párok, sütkérező idősek lézengenek. Két fiatal srác áll a Szabadság híd pesti sarkánál. Péter baseballsapkában, mellényben, egy rajztáblára csíptetett lappal, kezében szénceruza, elmélyülten rajzol. Ambrus mellette… Continue Reading →
Minden változik szereplők: ANNA REBEKA WOLT-TÁSKÁS NÉNI RÖVIDNADRÁGOS FÉRFI IDEGEN FÉRFI Egy szombat délután lesüt a nap Budapest utcáira. Tél van. Anna éppen kilép a keleti pályaudvar kapuján. Nagyot sóhajtva néz körbe, mint aki ismerős arcokat keres éppen. Lenéz a… Continue Reading →
Egy nap süt idebent szereplők: NŐ TÖRZSVENDÉG BARISTA LÁNY BARISTA FÉRFI BARÁTNŐ 1 BARÁTNŐ 2 APA Városi utca esőben, kevés járókelővel. Egy nő kabátját összébb húzva didereg, az előtte sétáló férfi kinyújtja a karját, a dzsekije ujjába dörzsöli az esővizet,… Continue Reading →
Pallós Áron novellája
Mikor a fák voltak emberek,és emberek a fák. Mikor a tuják helyett sárkányfenyőknőttek fejünk fölé,éjszakánként egymás szavábavágtak, ittak, nevettek.Kölyköd nem tud aludni?Szartak rá,ittak, hangoskodtak reggelig. Mikor asszonyok sírtak éjjelente:azt hitték nincs remény.Mikor férfiak maradtak szavak nélkül:mivel vigasztalják asszonyukat?A kölykök nem… Continue Reading →
nevemet mondd újra kendők csücskének röpködése erős szélben nevemet mondd újra szoros kendők ölelése koponyádon [nevemet agyonzúzott csigolyádon átázott kendők tapadása nevemet mondd újra arcom behorpad [nevemet arcom behorpad súlyotok alatt nem tudok szólni gégém törik nyelőcsövem reped… Continue Reading →
© 2024 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑