Körbeviszlek

Ez itt mind díszlet.

Ott sírdogál a néni.

Amott furulyálnak és dobolnak,

gitároznak és néha, mikor senki nem látja,

kifújják a sírdogáló néni orrát.

Amott csipegetnek a haspólós lányok,

nagyon vékonyak, szúr a csípejük,

a fornettiszagban is érezni a parfümüket.

Ha balra fordulsz, tank és tömeg, kiabálnak,

fogd be a füled, nem tart soká, oroszok lőnek.

Törökök is vannak, de nem sokáig, eszünk addig valamit,

szép ez a hely, kicsit szűkös.

Lépcső, pár bordacsont, semmi különös,

de itt most óvatosan járunk.

Ez még mindig ugyanaz, csak korábban,

megígértem, hogy körbeviszlek.

Azok ott halak, igen, ez egy tenger,

mostantól a miénk.

Ha ügyesen emeled a lábad, minden lépés egy kőzetréteg,

nézd, ott beleakad a magassarkú egy egysejtűbe.

Most megérkeztünk.

Most körülnézünk.

Most itt vagyunk.

Már nem is hallani a nénit.

De még érezni a parfümöt.

Szólt valami furulya

Azt álmodtam, hogy volt a világon egy ember, aki tűket szúrt minden ember anyajegyébe. a tűbe cérnát fűzött és a piros cérna összekötötte őket. nem fájt senkinek a tűszúrás, olyanok lettek, mint a sündisznók. egy egész sündisznó-karaván. ahogy meneteltek.

azt álmodtam, hogy piros cérna vagyok, és te fűzöl be a tűbe. döfsz és nyálazol. nincs végem és nincs elejem. egyre nagyobban rajtam a csomók. egy gombolyagnyi vörös cérna voltam.

azt álmodtam, hogy megvarrtam egy bábot. fekete báb volt, fekete ruhás bohóc, piros gombok a kabátján. a bohóc nem tudott nevetni, összevarrták a száját, segíteni kellett neki, olló helyett, hogy ne fájjon, kiharaptam a cérnát a szájából. együtt sírtunk.

Fehér Enikő