Ezen az éghajlaton

csak akkor öltözöl alkalomhoz illően,

ha vendégek jönnek

vagy ragadozók járnak a közelben.

De egy bunda csak addig takar,

amíg meg nem moccansz,

vagy amíg másé nem akar lenni.

És ha változik a szélirány,

megérzik a szagod,

száraz ágra lépsz, megsérülsz,

túl hangosan veszed a levegőt,

vagy mondanak egy rossz viccet

és te felnevetsz,

nincs rád több rejtőszín,

nem maradhatok tovább a tied.

Lehullok rólad akkor, húsom,

és viszem magammal a bőrt is.

Nekem nyersen és csupaszon is szép vagy,

de az erdő huzatos,

ajtaját mindig nyitva felejtik

és már éjszakánk is ugrásra kész.

Elringat a marcangolás,

falatonként könnyebb is elaludni.

Hálóinged puha és meleg farkasgyomor

vagy vastag, darócos, barna föld.

Bennük kell elbújnod.

Amíg te édesen rohadsz

és nem maradsz, csak hullazacc,

én süllyedő hajókra vágyom

kapitányszakállnak.

Vagy elhagyott kabát bélése leszek,

megragadott galléron a prém,

szúrós párnahuzat, borostás falvédő,

letépett póthaj, sáros lábtörlő,

túl szűk mandzsetta, leszakadó bojt,

vagy használatlanul megunt

játékmedvék borzas szemöldöke,

és végleg beolvadok az élők közé.

Ráday Zsófi