Ezen az éghajlaton
csak akkor öltözöl alkalomhoz illően,
ha vendégek jönnek
vagy ragadozók járnak a közelben.
De egy bunda csak addig takar,
amíg meg nem moccansz,
vagy amíg másé nem akar lenni.
És ha változik a szélirány,
megérzik a szagod,
száraz ágra lépsz, megsérülsz,
túl hangosan veszed a levegőt,
vagy mondanak egy rossz viccet
és te felnevetsz,
nincs rád több rejtőszín,
nem maradhatok tovább a tied.
Lehullok rólad akkor, húsom,
és viszem magammal a bőrt is.
Nekem nyersen és csupaszon is szép vagy,
de az erdő huzatos,
ajtaját mindig nyitva felejtik
és már éjszakánk is ugrásra kész.
Elringat a marcangolás,
falatonként könnyebb is elaludni.
Hálóinged puha és meleg farkasgyomor
vagy vastag, darócos, barna föld.
Bennük kell elbújnod.
Amíg te édesen rohadsz
és nem maradsz, csak hullazacc,
én süllyedő hajókra vágyom
kapitányszakállnak.
Vagy elhagyott kabát bélése leszek,
megragadott galléron a prém,
szúrós párnahuzat, borostás falvédő,
letépett póthaj, sáros lábtörlő,
túl szűk mandzsetta, leszakadó bojt,
vagy használatlanul megunt
játékmedvék borzas szemöldöke,
és végleg beolvadok az élők közé.
Ráday Zsófi
Leave a Reply