Szeptember harmadikán megtelt a MagNet Közösségi Ház lelkes pedagógusokkal, tanárjelöltekkel és diákokkal, akik a szokásostól eltérően szerették volna kezdeni a tanévet. Az Amnesty International Magyarország alkalmat biztosított az érdeklődőknek, hogy megismerjék, milyen lehetőségeik vannak, ha a nemzeti alaptanterven kívül azt is meg szeretnék tanítani a diákjaiknak, hogyan váljanak tudatos és szabad felnőttekké. Ahogy az esemény neve is elárulja, abban reménykednek, hogy az idei a szabad és nyitott tanévek sorozatának kezdete lehet.
„Találkozzunk a Blahán!” – aligha akad budapesti, aki ne mondta volna már ezt a mondatot. Naponta emberek ezrei haladnak át a téren, szállnak át a metróról a villamosra, vagy éppen innen indulnak tovább a Nagykörúton. De vajon hányszor gondolunk közben arra a nőre, akinek a nevét a tér több mint száz éve viseli?
2026. szeptember 17-én Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya” állt az Ikonok Kávéháza első történelmi vacsoraestjének középpontjában a Nemzeti Hotel Budapestben. A rendezvénysorozat megálmodója és házigazdája Gulyás Adrienn történész, aki nő- és hadtörténettel foglalkozik. Az estek során olyan ikonikus nőalakokat hoz közelebb a közönséghez, akik életútjukkal, munkásságukkal vagy személyiségükkel saját korukon túl is maradandó nyomot hagytak.
Lassan újra őszbe csavarodik a természet feje1, a campust pedig megtöltik a hallgatók, akik mind tele vannak vágyakkal és álmokkal. Sokuk nem is számol azzal, hogy a változás talán már ki is nézte őket magának, hamarosan befordul a sarkon és áthúzza az elképzeléseiket. Ha minden terv szerint haladt volna, idén a szakdolgozatommal foglalkoznék, lediplomáznék és valószínűleg mesterképzéseket nézegetnék. Vagy ugyanott tartanék, mint most, és a barátaim padlóján filozofálnék arról, hova is halad az életem. Két éven belül ez volt a második szakváltásom, és habár nem így indítottak útnak a patinás debreceni gimnáziumból, mégis így alakult. A jó hírem az, hogy pozitív tanulságot sikerült levonnom az egész hercehurcából, amelyet igyekszem ebben a cikkben összefoglalni. Főként azokhoz szólok, akik bizonytalanok, változás előtt állnak vagy még nem találják a helyüket. Szeretném megmutatni, micsoda ajándék a bizonytalanság, ha bátorsággal párosul. Egy konformista világban a bizonytalanságod fog megmenteni.
A viktoriánus társadalomban a női test és megjelenés egyszerre állt esztétikai elvárások, társadalmi ítélkezés és erkölcsi kontroll alatt. Miközben a kozmetikumok, hajfestékek és különféle szépségápolási szerek kereskedelme Londonban egyre jövedelmezőbb iparággá vált, használatukat továbbra is sokan gyanakvással figyelték. A mesterséges szépítkezést gyakran a színésznők és prostituáltak világával kapcsolták össze, és erkölcsi, valamint egészségügyi alapon is bírálták. Mindez azonban nem csökkentette a nőkre nehezedő nyomást: a korszakban egyre fontosabbá vált a fiatalos, ápolt és vonzó megjelenés megőrzése.
Kevesen fogjátok elhinni, amit most leírok. Miért is hinnétek, hiszen én is azt gondolnám, csupán kitaláció, lódítás, legenda. Pedig színről-színre igaz. Hogy megértsd a történetet, tudnod kell: minden szerdán a McDonaldsban ebédeltem. Egy plázában terült el a büfé, ott terpeszkedett… Continue Reading →
A félelmektől visszhangzó média, gazdag urak mondvacsinált vitái, mindennapi stresszes határidők és a végtelen meg nem emészthető tartalmatlan tartalom zúg folyamatosan a fejünkbe. De egy Dél-Baranyai zugban alternatívát ajánlanak nekünk: egy nyugodt, erdős helyet, ahol édes dallamok és egybehangzó sorok által vezetve merülhetünk bele egy elmélyültebb, emberibb kultúrába. Itt kiszabadulhatunk abból a társadalmi közegből, amit normálisnak voltunk kénytelenek titulálni. E mágikus zug neve pedig: Ördögkatlan.
Március 14-én az ELTE BTK Dalköltő szakirányú továbbképzése keretében szervezett előadássorozat vendége ezúttal Kiss Tibi, a Quimby együttes énekese volt. A remek hangulatú előadás-beszélgetés során Kiss Tibi beszélt arról, mit jelent számára az alkotás, a művészet, mesélt dalainak keletkezéstörténetéről, a Quimby múltjáról, jelenéről, saját képzőművészeti vénájáról és még millió érdekes témáról.
Nosztalgia Jöjj el, jöjj el, Mérgezz meg fürgén, Egy sötét éjszakán, Többé úgy sem kel fel a nap, Többé nem ismeri fel a tükörben önmagát Gyere el, gyere el, S fojts meg elegánsan, szépen, hosszan Míg tündérkertek alatt testem kel, Fojts meg, mint borostyánt Egy irtószeres… Continue Reading →
Nádasdy Ádámra emlékezünk. Íróink saját emlékeik megosztásával teszik tiszteletüket a hatalmas nyelvész és költő előtt.
© 2026 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑