Őszintén hiszem, hogy életünk legtöbb formalitását azért tartjuk fent, hogy kapaszkodót találjunk. A káoszban egy megcsinált rendet, még akkor is, ha tulajdonképpen fogalmunk sincs, mit jelent az: rend. Az okos ember igyekszik nem gondolkodni fogalmakon, mert tudja, most szükség van… Continue Reading →
Az elmúlt években egyre több hírt lehetett hallani különféle klímavédelmi csoportokról, amelyek radikális akciókat hajtanak végre szerte a világban. Egyes aktivisták olyan akciókkal szerették volna a közvélemény figyelmét a klímavédelem kérdésére irányítani, mint múzeumi festmények megrongálása, vagy nagyforgalmú utak vagy… Continue Reading →
2024 november kilencedike. Egy napsütötte, mégis hűvös, szombati nap. Sokaknak teljesen átlagos. Későn kelnek és bekuckózva, otthonuk melegében töltik a hétvégét. Számomra viszont egy olyan nappá vált, melynek élményei, egész életemre, kiemelik a többi nap közül. Ma 80 éve halt… Continue Reading →
A budapesti Füvészkert – vagy, ahogy sokan emlegetik: ELTE Füvészkert – hazánk legelső botanikus kertje. A tizenkilencedik században világkiállítási és múzeumépítési lázban égő Európában igazi kuriózumnak számító Füvészkert a világvárossá fejlődő Budapest egyik legkülönlegesebb látványossága lett. A kertet mégsem csak… Continue Reading →
Álmomban sem gondoltam volna, hogy alvás közben is dolgozhatok. Persze gondolhattam volna. Egy startup nemrég egy olyan fejlesztést jelentett be, amely alkalmas lehet arra, hogy elősegítse a tudatos álmodást. Ha valaki már elsajátította ezt a gyakorlatot, vagyis azt, hogy az… Continue Reading →
A belváros egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontján – ahol több metró, villamos, busz és troli is jár – sokan naponta megfordulnak, így többek érzelmi térképén is jelen van. A Kálvin tér egyszerre találkozók helyszíne, a palotanegyed egyetemeire tartók állandó állomása és… Continue Reading →
Vannak olyan esetek, amikor a műalkotás megfeledkezik művészet lenni az aktualitás és a társadalmi felelősségvállalás oltáránál áldozva – ilyen a Remény Panzió is. Ezek az esetek úgy hatnak bántóan, hogy nem az inspiráló feldúltság élményét hagyják maguk után a befogadóban, hanem letargiával vegyes rezignáltságot. Jelen darab – már csak témájából fakadóan is – sokkal jobban járt volna, ha az előbbi stratégia mellett teszi le a voksát, így viszont a remény halt meg először.
Mariana Enriquez a kortárs dél-amerikai spanyol irodalom kiemelkedő alakja, aki mára világszinten ismertté vált, hiszen Kazuo Ishiguro is úgy írt róla, hogy a „legizgalmasabb felfedezés, amit az utóbbi időben az irodalomban talált”. A nemzetközi irodalompolitika működése szerint váratott magára az írónő fordítása, de 2021-ben megkapta a Booker-díjat, ami meghozta a fordítások megindulásához szükséges figyelmet. Így hála Pávai Patak Márta fordításának és az OpenBooks kiadásának, az Ágyban dohányozni veszélyes – az írónő első kötete – magyarul is olvashatóvá vált. A további két kötet, egy regény (Nuestra parte de la noche) és egy novelláskötet (Las cosas que perdimos en el fuego) fordítás alatt áll, és utóbbi idén decemberben jelenik meg – szintén az OpenBooks gondozásában – A tűz martaléka címmel. Látható, hogy az írónő fogadtatása több mint jó, és a nemzetközi irodalom bizalommal fordítja köteteit. Úgy gondolom, ez a bizalom nem megalapozatlan, hiszen a pár éve megjelent Bolano-kötetek is újraélesztették a hazai latin-amerikai hagyományt, ami ne feledjük, hogy már a szocializmusban is javában működött; de ha szóba kerül, hogy gótikus horrorirodalomról van szó, akkor talán még érdekesebbé válik a kötet.
Az Audiovizuális Örökség Világnapját az UNESCO és az Audiovizuális Archívumok
Egyesületének Koordinációs Tanácsa kezdeményezésére hívták életre 2007-ben. A
világnapot éppen egy hónapja, október 27-án tartották azzal a céllal, hogy felhívják a
figyelmet az audiovizuális örökség megőrzésének fontosságára, ápolására és
felhasználási lehetőségeire.
Van valami igencsak beszédes abban, ahogyan nem merünk beszélni szexuális életünkről. Mintha a ki nem mondott szavak többet közölnének ilyenkor, mint bármely más alkalommal. Bár túl vagyunk Sigmund Freud és Alfred Kinsey munkásságán, a szexuális forradalmon, egyes nézetek szerint pedig az „új szexuális forradalom” korszakát éljük, a szexualitás még mindig a legnagyobb tabuk egyike. Éppen ezért nevezhetőek dicséretesnek azok a kísérletek, amelyek foglalkozásuk tárgyává teszik ezt a kérdéskört, valamint vállalják a bigott és demagóg értelmezők esetleges negatív megjegyzéseit.
© 2025 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑