Category Trefort-kerti fák
Ezen az éghajlaton csak akkor öltözöl alkalomhoz illően, ha vendégek jönnek vagy ragadozók járnak a közelben. De egy bunda csak addig takar, amíg meg nem moccansz, vagy amíg másé nem akar lenni. És ha változik a szélirány, megérzik a szagod,… Continue Reading →
Úton Írország és az Alpok között el lehet tölteni egy életet.Egész életemben pogányokat térítettem.Vagy pogányok térítettek engem.A békés pogány pedig egészen elbizonytalanító.Gyerekeik ugyanúgy nevetnek, állataikkal szebben beszélnek.Írországból Svájcba menet egyszercsak elfárad az ember.És ahol feladtam a szolgálatot, egyház épült az… Continue Reading →
„Az erdő is csak azért van, hogy beszélni lehessen róla”Závada Péter Minden nap látom őt valakiben, kipipálomaz egyezéseket, mint egy bevásárlólistát.Arra gondolok, mit csinálnak éppaz én hasonmásaim. Megnyugtat az érkezés folyamatostolódása. Mint egy sokszor elismételt szó,elveszíti jelentőségét. Tekintetem az ablakrései… Continue Reading →
A hatalmas körúton itt-ott léket ütő utcákon vezet tovább utad. Ez a test, a szövet, ami alátámasztja a kirakatot. És te minden lépteddel beljebb hatolsz, mint a sebbe került kosz. Egy munkás, mellényben. És attól, hogy őt észrevetted, kinő a… Continue Reading →
nemes az éjszaka nemespenész elered a szemed belenéz sarlóját mártogatja tövig a hold szakad a szív ha törik az éjfelek a nappali szöveget hiába ellenük a reggel mit szövöget beépülnek átütnek napos perceken nyergeket becézünk lovakat persze nem Szamosvári Bence
Tejüvegen pókokban hiányos szövet, tenyéren hajszálrepedések, hálókon kezek, eltévedt léptekkel porbamászkált szöveg, egylábat emelő száztagú türelem, fák képe ablakon, üvegen kopogó ágakon egynyári levelek pókhálómintái, bár – Mi, fehéren magává gerezdülő narancs avarban, avaron beszőtt bakancs, kémények törzsben, füstök odvakon,… Continue Reading →
A sültkrumplik ütögetik a hátam. Beleragadhattam a majonézbe vagy a fagyiba, nem tudom pontosan, de nagyon ragad, és nem tudok elmenni innen. Még hátrafordulni sem merek, félek, hogy késük is van. Legszívesebben lekevernék nekik egyet, hátha attól kilapulnak, de gyanús,… Continue Reading →
Körbeviszlek Ez itt mind díszlet. Ott sírdogál a néni. Amott furulyálnak és dobolnak, gitároznak és néha, mikor senki nem látja, kifújják a sírdogáló néni orrát. Amott csipegetnek a haspólós lányok, nagyon vékonyak, szúr a csípejük, a fornettiszagban is érezni a… Continue Reading →
Kedvesem te nem tudod demost születtemitt e percbenaz öledbenkósza emlékmég a nemlétnézlek tégedalig élek halk szemedbenvégítélet Mécs Most képzeld el, hogy kimerevedsz, ahogy éppen vagy, és márványszoborként egy halott ismeretlen sírjára helyeződsz, hogy méltó emléket állíts egy sosemlátott ember teljes… Continue Reading →
A nő végül ruhástól sétál be a tóba. Nem szeretne öngyilkosságot elkövetni, tényleg nem, több fórumon is azt írták, a fulladás a legkegyetlenebb módja az élet kioltásának. Könnyű szeretne lenni, ez minden, de a ruhája alá beférkőzik a víz. Levetkőzni… Continue Reading →