Author Cecília Ungi

Készülj fel, ne ki!

Hangzatos cím, de vajon lehetséges-e. Nem-e arról szól az egyetem, hogy erőn felül követeljen? Mi pedig valahogy megoldjuk. Mindig. Okosba. Összefogva vagy egyedül, ki hogy tekint a bölcsészlétre. A nagyvilági gondolkodók, akik utolsó pillanatban kérnek a messenger csoportban jegyzetet valami… Continue Reading →

Rövidzárlat az alvilágban – nőalakok mint sorsfordítók

Magyary Ágnes 2016-ban kiadott regénye, a Rövidzárlat az alvilágban a napok óta izgatta a fantáziámat a hátulján lévő ajánló miatt.

Budapest legrosszabb sétahelyszínei

Top 5-ös antiajánló következik vidéki szemszögből.

Túl a Keresztapa filmeken

Szicíliáról elsőként a maffia, szép tengerpartok és az Etna ugrik be a legtöbbünknek. Aki meg akar merítkezni az olasz kultúrában, az biztosan inkább Firenze vagy Róma felé veszi az irányt, pedig a sziget kultúrájának pezsgése felfedezésre csábít. Ebben az ajánlómban… Continue Reading →

A legvagányabb fiatalok sem őszinték a verseikben – Bánki Éva: Át verseskötetének bemutatóján

A legvagányabb fiatalok sem őszinték a verseikben. Ezt meg kell tanulni – vallja Bánki Éva írónő, egyetemi tanár első verseskötete megjelenésekor.

Katolikus szleng?

Vallásos emberek is beszélnek szlenget? Ez nem ellenkezik az elveikkel? A szleng nem a trágár, igénytelen beszéd?

„Nincs közünk, csak a közölhetetlenhez” – sorok Halmai Tamás költészetéről

A szerző saját elmondása szerint mindennap ír verset, melyek mély filozófiával, emberbaráti szeretettel, nyitottsággal fordulnak az olvasóhoz. Aki elidőz Halmai versvilágában, az a legbelsőbb mindenségben időz el.

Győzni kell az életünk árán – személyes kritika a Puskás musicalről

A Broadway az Erkelbe költözött.

Táncold ki! – április 29.: A tánc világnapja

Öröm. Szabadság. Stresszcsökkentés. Közösségi élmény – csak hogy párat említsünk a tánc jótékony hatásaiból.

Krattok, tündérfül, pókróka – könyvajánló az Ördöngös idők regényhez

A titokzatos Északot mindig valami misztikum lengte körül. Mocsarak, lápok, sűrű fenyő- és nyírfaerdők végeláthatatlan messzeségben, elszórva falvak. Az észt emberek ma is megőriztek valamit ősi hitükből, noha a XIII. században felvették a kereszténységet.

© 2024 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑