Tag PBÚ
Az űr meghódítása máig az egyik legnagyobb sikere fajunknak egy kozmikus nézőpontból szemlélve. A végtelen elválasztó tér, mint az univerzum sötét szövete, az emberi elme segítségével legyőzhető, és ez az egyszerű hír futótűzként szaladt végig világunkon. A hír hatásainak lenyomatát a kultúránk máig őrzi és közvetíti számunkra, emellett folyamatos felfedezőmunkát is folytat abban, hogy vajon milyen új gondolatokat és képzelt világokat találni a megnyílt kozmosz végtelenjében. Ennek a kultúrának egy pillanatképét örökíti meg a Vármúzeumban helyet kapó Irány a galaxis! kiállítás, kis országunk fontos évtizedeire koncentrálva.
A Több Mint Nőügy egyesület április 23-án szervezte meg a II. HANGADÓ Nőügyi Konferenciát az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kazinczy utcai épületében. A szervezők meghívták újságunkat is, én pedig nagyon szívesen mentem. Milyen szerencse, mert máskülönben lemaradtam volna egy fantasztikus közösségi élményről, amely nemcsak inspiratív, hanem szívmelengető is volt. De kezdjük az elején.
Álomképek a valóságról Elvonultak a felhők A pepitás boltozatról Gyér napsütés szaladgál pihéid közt A fák alatt piknik kosár könnyű jövővel töltve – Benne hasadt meg végül az egész világ Írta: Héger Ádám
A depresszió és isten áldása a nyárra Olyan halovány már eme emlék, Mintha már nem is önmagam lennék. Darabjaim még bőven megvannak, Csak már nincsenek egy darabban, széthulltak. Néha próbálom még felidézni a régi szép napokat, De olyankor sajnos a… Continue Reading →
ológusi végzettséget szerzett. Doktori értekezését Valerius Flaccus és az epikus hagyomány címmel írta, habilitációját 2010-ben nyerte el. Kutatási területei közé tartozik a római irodalom története, valamint a latin irodalmi nyelv fejlődése az Augustus-kortól az ezüstkor időszakáig.
– filmajánló – Eredetileg nem úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy cikket írok majd belőle. Azonban nagyjából öt perc után világossá vált számomra, hogy ebben az esetben nem elég, ha a barátaimat zaklatom a gondolataimmal. Ez nagyobb közönséget… Continue Reading →
A Budaörsi Latinovits Színházban február 28-án, a tél utolsó napján a Proton Színház társulata színpadra állította a Frankenstein-tervet. Én is ott voltam. Bár az kérdéses, hogy nézőként csupán, vagy mint a darab egyik szereplője vettem részt az előadáson – hisz elmosódott a határ a képzelet és a valóság között. Az ábrázolt jelenetek, jellemek, a saját felismeréseim egészen kiszakítottak az úgynevezett valóságból. Felbecsülhetetlen ajándéka ez az igazi színháznak – amilyen a Proton Színház is. Aki teheti, mindenképp nézze meg a társulat többi előadását is, én csak ajánlani tudom, mert a darabok által bizonyosan gazdagabbak leszünk, és talán jobban fogjuk érteni és értékelni nemcsak a környezetünket, de saját magunkat is.
Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulója alkalmából nyílt verspályázatot hirdet nagy
költőnk egykori alma matere, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum és az iskola
öregdiákjait tömörítő Soproni Líceumi Diákszövetség.
A pályázat a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár szépirodalmi folyóirata, az
Életünk, valamint a Fiatal Írók Szövetsége szakmai támogatásával kerül lebonyolításra.
Miközben Kovács András Bálint Az önsorsrontás méltósága c. előadását hallgattam, eszembe jutott egy s más, de legélesebben Szerb Antal Dosztojevszkij-jellemzése. Talán nem véletlen, hisz az előadó is egy Dosztojevszkij-idézettel kezdte mondandóját, melyet Krasznahorkai egyik könyvéből vett, és a dolgok elmondhatatlanságáról szólt. Arról, hogy bármennyire is próbáljuk, mégsem tudjuk teljes egészében elmondani azt, amit igazán szeretnénk. Természetesen e törvényszerűség ezen kis esszére is érvényes.
Egy nagyon kedves tanárnőm invitálására ellátogattam a Nemes Nagy Olvasókör első tavaszi ülésére, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai tere adott otthont. Ebben a félévben (részben a közelgő választásra való tekintettel, részben pedig, mert mindig aktuális) politika és költészet viszonyát vizsgálják a jelenlévők hol irodalomtörténész, hol költőpáros vendégszereplésével.