Az ukrajnai menekült gyermekek integrációjának lényege, hogy megszeressék az ittlétet – véli Mondics-Kurmay Lívia, aki Budapesten dolgozik nyelvtanárként és tolmácsként. Hozzátette, a befogadó ország lakóinak szem előtt kell tartaniuk, hogy a háború elől menekülve sokan nagy traumával, szorongással érkeznek. 

Az ukrajnai gyermekekkel kapcsolatos tapasztalataikról három közoktatásban dolgozó pedagógus beszélt a LEMMA megkeresésére.

Milyen a tanítás és az együttműködés ukrajnai diákokkal az osztályban? – erről kérdezte Berecz Lilla az interjúalanyait: Spikutné Laczkó Máriát, Mondics-Kurmay Líviát és Tóth Emíliát. Mária elsős osztályába 5 külföldi diák jár, egy olyan iskolában, ahol proaktív a befogadás társadalmi és bürokratikus oldala is. Lívia gyermeknyelviskola-vezető Kárpátalján, jelenleg Budapesten működik nyelvtanárként és tolmácsként. Emília pedig ELTE-hallgató, szabadidejében pedig a Pop-up School tanára, ahol 2 nyelven foglalkozik kamaszkorú bevándorlókkal. 

Lívia szerint az integráció lényege, hogy a menekültek szeressenek itt lenni. Az ő tapasztalata az, hogy az ideérkezők nyitottak és vágynak a jó környezetre. A nyelv híd a két ember között – véli. Mária arról beszélt, hogy bár az IKT eszközök nagyon sokat segítenek, de mégis a többi magyar gyerek, akik igazán sokat tudnak tenni. Náluk az oktatás tevékenységen alapul és nem frontális előadásokon. Személyesen az énekkel, a játékokkal, tánccal tudja átsegíteni a menekült gyerekeket a beilleszkedés kezdeti szakaszán – mondta. 

Emília szerint a gyerekeket a magyartanulásra az motiválja, hogy lehet, hogy nem tudnak majd visszamenni. Mivel ő nagyobb, 12-16 éves gyerekekkel foglalkozik, itt a motivációval nincs probléma. A Trefort Ágoston Gimnáziumban nem kapnak jegyet az első évben, cserébe ez idő alatt középfokra fel kell hozniuk a magyartudásukat. Sok esetben Emília segítségére van, hogy számos gyerek tud angolul, illetve a Trefortban vannak jól alkalmazható tankönyvek. „Kicsit nyomni kell őket a magyartanulás felé, mert a telefon meg ilyenek ellustítják őket” – mondta Emília.

Az ukrán diákok beiskolázásáról Mária azt mondta, azok, akik a tanévkezdés előtt jelentkeznek, kapnak egy olyan lehetőséget, hogy egy évvel korábbi osztályba kerülhessenek, amíg felzárkózhatnak magyar nyelvből. Akik pedig év közben szeretnének beiratkozni, lehetőségük van próbanapon részt venni – tette hozzá Mária. Ahogy mondta, mindenki elnéző ezekkel a diákokkal, és az értékeléskor pedig magukhoz képest nézik őket a tanárok.

A kulturális különbségekről általánosságban Lívia azt mondta, hogy sok kárpátaljai magyarnak vallja magát, de vannak, akik mégis ukrán származásúnak nézik őket.

Lívia tapasztalata szerint, akik előbb jöttek, ők nyíltabbak. Sokan nagy traumával, szorongással terhelve érkeznek – tette hozzá. Emíliával ellentétben Lívia úgy látja, hogy ezek a gyerekek sokszor csak pár hónapot töltenek itt. Ugyanakkor ez idő alatt is segítik a beilleszkedést olyan mellékszervezetek, mint például a cserkészek, akik a programjaikkal igyekeznek integrálni az ukrajnaiakat. 

A beszélgetés során a három pedagógus több személyes sikertörténetről is beszámolt.  


Több, mint egy éve zajlik szomszédunkban a háború. A számos politikai és közéleti fordulat mellett könnyen elfelejtjük, hogy igazi emberek, igazi gyerekek sorsai fordulnak percről percre Ukrajnában. Sokan nem látják a krízis emberi oldalát, az interjúnk alanyai azonban nap, mint nap a bőrükön tapasztalják azt. Nézd meg az interjúnkat három, menekült diákokkal foglalkozó tanárral, akik beszámolnak sikereikről, pedagógiai megoldásaikról és arról, szervezeteik milyen dinamikusan és segítőkészen fogadják nehéz sorsú társainkat!

Baranyi Bence

A beszélgetéssorozat első része itt tekinthető meg.