Tag pbu
Egy mesélő nemzet I.
Sticky post
Idén a tavaszi szemesztert Észtországban töltöm az – ELTE-n még szerencsére működő – Erasmus program keretében. Szeretek utazni, sőt, szinte még jobban szeretek felkészülni az utazásra. Ennek ellenére a Tallinnból Tartuba tartó vonaton jöttem rá, hogy igazából szinte semmit se… Continue Reading →
David Lynch öröksége
Sticky postA szürrealista filmek koronázatlan királya, a sötét, abszurd történetek kreatív megálmodója január 15-én örök álomra hajtotta fejét. Meghalt David Lynch. Miért gyászol a filmvilág, és miért rajonganak érte annyian? Cikkemben Lynch örökségéről, újításairól és utánozhatatlan rendezői stílusáról írok. Megpróbálom, ha csak kis darabkákból is, összefoglalni egy megismételhetetlen művész pályaképét.
„Mindenki gyanús, aki él, és az is aki halott”
Sticky postMa este gyilkolunk filmkritika Manapság egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, aki ismeri Bodrogi Gyula, Pogány Judit, Jordán Tamás vagy Bánsági Ildikó nevét. Hazánk elismert színészeiről van szó, akik filmjeikkel maradandóan gazdagították Magyarország művészeti fejlődését. Kern András számomra Woody Allen szinkronizálásával… Continue Reading →
Ha szembetalálnám magam a kérdéssel, hogy „Ha az élete múlna rajta – márpedig az múlik –, mit ajánlana egy olyan embernek, aki életében soha nem olvasott szépirodalmat, és nem érti, mi ez a nagy felhajtás? Ha meg kellene magyaráznia a felhajtást, melyik művel tenné?”, hát akkor előszöris irdatlan pánik uralkodna el rajtam – mert egy ilyen kérdésre válaszolni csakis szakmaiatlanul tudok, csakis így akarok. És persze eszembe jutnak a magyar irodalom általam páratlannak vélt alkotásai, melyek olvasása felér egy heroinlökettel, mégsem ezek közül választanék. Néhány évvel ezelőtt a gimnáziumi magyar fakultáción kötelező olvasmányként kaptuk Mihail Bulgakov A Mester és Margaritáját, és azt érzem, ez mentett meg engem attól, hogy kikerüljem az orosz irodalmat. Hiába nem akartam, azt kellett mondanom, gyere Mihail, játsszuk le.
Február másodikán volt pontosan 69 éve, hogy vászonra került Fábri Zoltán Körhinta című filmje, amely miatt a magyar filmgyártás a nemzetközi filmművészet térképére került.
tűnt, hogy húsig hatolnak. Persze az értelmemmel tudtam, hogy ez nem történhet meg, hiszen a Nap messze van, az ágak meg itt, soha nem érhetnek egymáshoz, én mégis láttam az átdöfés aktusát, elevennek és állatinak tűnt, hiába tudtam, hogy valójában nem történik meg, én mégis éreztem a vérszagot, láttam a hús csillogását, vörös is volt, de én tudtam, hogy azért, mert vérben fürdik. Ezt magyaráztam volna el?
Otthoni pakolás közben került kezembe Börcsök Mária 2012-ben kiadott Kettészakadt Magyarország c. könyve. Érdekesnek találtam a fülszöveget, amely azt sejteti, hogy a kötet leleplezi az itthoni történelemoktatásban oly sokszor megjelenő heroizálást és aranykorképzést, valamint a történelmi múlt és a jelenünk összekapcsolódását is hangsúlyozza. Általában is fontosnak tartom a történelmi ismeretterjesztést, gondoltam, átszaladok a mindössze 120 oldalas történelmi esszén, és legnagyobb meglepetésre, amit találtam, egyenesen felidegesített. Először arra gondoltam, hogy biztos csak történelem szakon verték belém, hogy a történelmi ismeretterjesztés mindig is leegyszerűsítő, és ezért nehezen tudom befogadni a szöveget, de szerintem nem erről van szó.
Radnóti Miklós élete és költészete az 1950-es évektől kezdve napjainkig fontos részei a középiskolai érettséginek. Különböző politikai rendszerek más-más elemeket domborítanak ki az életútból, de egy biztos, hogy Radnóti 1944-es meggyilkolásának története mindig eljut a tankönyvekig. Ács Dániel legújabb, történelmi-oknyomozói munkájában a költő halálát körülvevő torzításokat, illetve a Radnóti-kultusz kialakulását vizsgálta. Otthoni világképről, kollektív emlékezetről, valamint kultúra és hatalom viszonyáról kérdeztük a Nem tudhatod szerzőjét, a 444 újságíróját.
Egyre inkább elterjedt nézet, hogy a kortárs építészet napjainkban már szem előtt tartja a fenntarthatóság szempontjait. Hazánkban számos követendő példát láthatunk olyan építészeti projektekre, amelyek elsődleges szempontként kezelik a kibocsátáscsökkentés és a környezetvédelem kérdéseit. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen értelmezési, illetve megoldási megközelítéseket kínál az építészet a fenntarthatóság területén. Az épített környezet elsősorban a városok, illetve fővárosunk fenntarthatósági mutatóit határozzák meg, így fontos kérdés, hogy az építészet mit tehet a klímaváltozás ellen.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karnak otthont adó Trefort-kerti Campus közvetlen szomszédságában található Astoria a város egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. Mivel az Astoria nem klasszikus tér, ezért gyakran zsúfolt, ami miatt kevesek kedvence – pedig a környező épületek és az áthaladó sugárút és körút miatt különleges, kiemelt pontja a város szövetének. Cikksorozatunk most következő írásában az Astoria történetének járunk utána.