Trojka Színházi Társulás: SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása
Van valami igencsak beszédes abban, ahogyan nem merünk beszélni szexuális életünkről. Mintha a ki nem mondott szavak többet közölnének ilyenkor, mint bármely más alkalommal. Bár túl vagyunk Sigmund Freud és Alfred Kinsey munkásságán, a szexuális forradalmon, egyes nézetek szerint pedig az „új szexuális forradalom” korszakát éljük, a szexualitás még mindig a legnagyobb tabuk egyike. Éppen ezért nevezhetőek dicséretesnek azok a kísérletek, amelyek foglalkozásuk tárgyává teszik ezt a kérdéskört, valamint vállalják a bigott és demagóg értelmezők esetleges negatív megjegyzéseit. Jelen írás témája ilyesfajta kísérletnek nevezhető.
Jelenetfotó az előadásról. Online forrás: glamour.hu
A 2013-ban alapult alternatív színházi műhely, a Trojka Színházi Társulás az alábbi három alappilléren nyugszik: adaptáció, mozgás- és gesztusnyelv egysége, valamint a zeneiség és képiség kiemelése. Legújabb előadásuk, a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása –a továbbiakban Szexmasín – megfeleltethető a három kritériumnak, mégis sajátos kivételnek nevezhető. Ennek egyik feltűnő oka a választott előadótér. A darabot Budapest egyik legnépszerűbb melegbárjában, az Alterego Clubban játszák. A helyszínválasztás nem csupán a téma miatt ideális, hiszen a darab formanyelvéhez is jól idomulnak az Alterego különböző terei. Különböző, mivel a közönség nem csupán egyhelyben ülve válhat az élmény részesévé, az előadás elején a nézőket teremről teremre mozgatják, lendületes nyitányt képezve ezzel. A Szexmasín másik különlegessége kevert műfajisága. Az előadóművészeti szféra széles skálája felvonul másfél óra alatt: esztrád, kabaré, revü és lip sync. A sajátos egyveleg pedig leginkább a drag showk világát idézi meg heves intenzitásaival, provokatív kiszólásaival és sokszínű jelmezeivel.
A leírtak alapján könnyedén megkérdőjelezhetőnek tűnhet a Szexmasín színdarab volta, pedig akként is megállja helyét. Az előadás dokumentumszínháznak tekinthető, mivel a társulat tagjainak és barátaiknak önmaguk szexuális életéről adott vallomásait dolgozza össze. Felmerül témaként az intimitás, az orgazmus, a másság, a coming out, az egyéjszakás kaland, a fétis, a pornó, a prostitúció, az abúzus és még lehetne sorolni. A történetek szövegkönyvvé alakításán Závada Péter dolgozott, akinek dramaturgi munkássága igencsak érzékelhető az előadáson. Egyfelől mivel kis mértékben ugyan, de történnek reflexiók a színház fogalmát és határait illetően – például a színpadi meztelenség kapcsán. Másik szemléltetőjel, hogy – hasonlóan Závada Péter más színházi munkáihoz – a főképp monológokból álló szöveganyag is lendületesként hat összetett, belső dinamikája okán. Pedig a Szexmasín könnyedén válhatott volna nem túl közönségbarát szövegszínházzá, de a jól stilizált történetek, valamint a népszerű slágerekre történő táncolás és playbackelés képezte megszakítások megóvják az előadást a túlzott plaszticitástól. A monológok drámai és zavarba ejtő vonásait pedig gondosan ellentétezi az előadás fülledt és szellemes humora.
Persze a jól komponált szöveg és koreográfia még önmagában nem elegendő, az élmény maximalizálásához elengedhetetlen az ügyes színészi játék, amiből szintén nincs hiány a Szexmasín esetében. A Trojka Színházi Társulás színészei – Eke Angéla, Nagy Dóra, Réti Andrienn, Bárnai Péter, Ivanics Tamás és Mátrai Lukács Sándor – nem csupán kellően jól játszák nevenincs alakjaikat, szerepeik remekül ki is egészítik egymást. Például Nagy Dóra szélsőségesen sztereotipizált és folyton affektáló butalány figuráját nagyszerűen ellensúlyozza Eke Angéla megfontoltabb és kimértebb karaktere. Nem egymás rovására, hanem erősítésére játszanak. Aki pedig a legnagyobb meglepetést nyújthatja, az a társulat tagjait kiegészítő Lakatos Márk, aki nem hivatásos színészként is brillírozik a mindig reflexiókész showman szerepében. Az előadás rendezője, Gryllus Dorka mintha a színészvezetésben remekelt volna leginkább, ez pedig igencsak szerencsés, mivel a Szexmasín ezen tényező kapcsán bukhatta volna el az élmény esszenciáját.
Jelenetfotó az előadásról. Online forrás: facebook.hu
És hogy minek a kísérlete a Szexmasín? Michel Foucault A szexualitás történetében egyszerű, de szemléletes megfogalmazással él: „a szexualitás nem egyéb, mint a diskurzusok »ökonómiája«” [1]. Foucault ezzel a tézissel nem csupán a társadalmi nem konstruált voltára hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a szexualitás nem stabil és független fogalom, hanem a hatalmi intézmények gyakorolta diszkurzív eljárások formálják. P. Müller Péter megfogalmazásában ennek okán „a szubjektum nem az egyén bensejéből […] ered, hanem különböző hatalmi hálózatok metszéspontjában konstruálódik, és állandóan a létrejövés, a változás állapotában van.” [2] Ennek az állandó létrejövésnek tragédiáját meséli el személyes történetek révén a Szexmasín, legfőbb célja pedig ezzel a diskurzus visszanyerése, a saját életutunk narratíváihoz való hozzáférhetőség megteremtése. A Szexmasín nem próbálja meg önkényesen eszközölni fókuszába állított problémáit, hanem a szexualitásból eredő testi, lelki és nyelvi zavarok artikulálásában érdekelt. Nem az uralásban hisz, hanem az uralás kijátszhatóságában.
Emellett a Szexmasín felvet egy másik fontos kérdést is: miért a szabadság fogalma vált jelenkorunk egyik legnagyobb félelemforrásává? Talán azért, mert szabadnak lenni mindenekelőtt annyit jelent, mint megadni a lehetőséget arra, hogy eltévedjünk. Ugyanakkor – manapság kiváltképp – könnyű összetéveszteni a lehetőséget a precedenssel, ez pedig olyan hiba, mely önmagunk meghazudtolására, vágyaink elfojtására készthet. A megoldás nyitja a védelem fogalmában rejlik. A szexualitás kapcsán a védekezés nem csak a fogamzásgátlás és betegségmegelőzés stratégiáit kéne, hogy jelentse. A fizikai mellett legalább annyira fontos a mentális és lelki védelem megteremtése, hiszen hiányában nem csupán sebezhetővé válunk, de gondjaink elbeszélhetőségének útját is elzárjuk. A Szexmasín anélkül, hogy didaktikus, tanteremszagú tanmesévé válna, példát nyújt arra, hogy hogyan érdemes megnyilatkozni önmagunkról.Polgárpukkasztó a Szexmasín? Csak amennyire saját szexuális életünk megélése is az. Agymosás a Szexmasín? Amennyiben a tisztálkodás a kulturált ember ismérve, igen. A Trojka Színházi Társulás új előadása vállalja a feladatot és alábukik traumáink, titkaink és elfojtásaink mélyére, megmerítkezik, hogy tisztábban térjen vissza. Egyik pillanatban komoly és emelkedett, másikban könnyed és szórakoztató. Egyszerűsége az erénye, játékossága a fegyvere.
[1] Michel Foucault, A szexualitás története I. A tudás akarása, ford. Ádám Péter, Budapest, Atlantisz, 1999, 71.
[2] P. Müller Péter, Test és teatralitás, Budapest, Balassi, 2009, 52.
Maros Márk
Leave a Reply