„Vers a lelke mindennek” – írja Péczely Dóra a Szívlapát című kortárs verseskötet szerkesztői utószavában. Az állítás igazságtartalmáról mi magunk is meggyőződhetünk – elég, ha szeretett költőink alkotásaira, vagy az utóbbi időben feltörekvő kortárs lírára gondolunk. Ez utóbbinak kiemelkedő műveit gyűjtötte egy csokorba Péczely Dóra is a 2017-es kiadású versantológiában.

Az antológia struktúráját öt tartalmi egység adja – a legelsőben a szinte már klasszikusnak számító szerelmi líra kerül különleges, kortárs perspektívába. Az adott tárgyat a szerelem kezdetétől az érzés kifejezhetetlenségén át egészen az állatvilágig felöleli, különös hangsúlyt fektetve a diszfunkcionális, toxikus kapcsolatokra – erről olvashatunk Simon Márton Életünk napjai és Karafiáth Orsolya A fácán című versében, nem véletlen tehát a ciklus „szeretlek, de ez nem szerelmes vers” elnevezése.

A második ciklus a megkerülhetetlen „lenni vagy nem lenni” kérdéskört feszegeti. Élet és halál, s minden, mi közte történik – így foglalhatnánk össze a legegyszerűbben, szimplicitásról azonban szó sincs. Emberi kapcsolatok – és azok elmúlása –, a felnövés minden félelme és szépsége, illetve a mindennapi élet azon különös pillanatai kerülnek terítékre a fejezetben, melyek valamilyen oknál fogva megragadnak az ember lelkében – erre Pollágh Péter Általános trafik verse a legtalálóbb.

„A lélek tarka trópusi növény, léggyökerén lebeg a semmiben” idézet nyitja a harmadik fejezetet, ami a hit, a spirituális és a filozófia húrjait pendíti meg. A lélek állapotainak feltérképezése során elkerülhetetlen a sötétebb témák körbejárása is. Így az istenfelfogások és istenkapcsolatok mellett a halál is helyet kap, olykor naturalista, közönséges módon, mint Lackfi János Tavaszi körhintájában. Szijj Ferenc Halottak című versében pedig a lírai én legalább olyan mereven áll hozzá az eltávozottakhoz, mintha őt magát is elérte volna a rigor mortis.

A lélek szövevényes útjait az ars poeticák és lírai önmeghatározások követik, de a ciklus bátran fogalmaz meg társadalomkritikát – Lackfi János Átitatódás –, valamint egy ízben nyelvfilozófiai kérdéseket is feszeget Szabó T. Anna A nyelv a című versében. Az ihletet, illetve a versírási folyamatot örökítik meg költeményeikben, s megerősítik azt az elképzelést, mely szerint a költészet témája bármi lehet, nem szükséges sem a patetikus hangvétel, sem a klasszikus metrum. S ha már poétika – írásaikban megidézik, és közvetlen hangon fordulnak ismert költőelődjeikhez, legyen szó Petőfiről, Berzsenyi Dánielről, vagy éppen Weöres Sándorról.

A kötet záróakkordját a nosztalgia és a merengés érzése szolgáltatta. A történelmi események személyes perspektívába helyezése mellett – ’56, terrortámadások – jelenleg is fennálló társadalmi problémákat, mint például a hajléktalanok és a mélyszegénységben élők helyzetét hozza fel egy-egy vers erejéig. A ciklusban a lírai én és a haza viszonya bővebb kifejtésre kerül – az emigráció és az otthon maradás közötti vívódás keserűségével szólal meg Turi Tímea A légypapír című meglepően aktuális költeményében, míg Erdős Virág könnyedebb hangot üt meg a költözés témájának lefestéséhez Ezt is elviszem magammal versében.

Nyolcvanöt kortárs költő gondolatai olvashatjuk a szerelemről, hitről, a múltról, s úgy általában az életről a Szívlapátban. Az írók között olyan ismerős neveket is találunk, mint Rakovszky Zsuzsa, Térey János, Izsó Zita, Nádasdy Ádám vagy Tóth Krisztina, akiknek már több kötete is megjelent nem csak a líra műnemén belül, illetve új hangok is csatlakoztak a már ismertek mellé: Vida Kamilla, Bende Tamás, Kemény Lili és Gelencsér Milán feltörekvő, elsőkötetes szerzőként színesítették az antológia felhozatalát, s az összegyűjtött alkotásokat Dániel András rajzai illusztrálják érzékletesen.

A Szívlapát nem titkolt célja elsősorban a fiatalok megszólítása, az – ahogyan Péczely Dóra is fogalmaz az utószóban –, hogy „utat találjanak” az ő korosztályukhoz is, és megismerhessék a kortárs magyar költészetet. Az új olvasói réteg nevelése valóban fontos cél, s az antológia remek rajtkő, kiindulási pont lehet az érdeklődő olvasóknak, egyfajta ajtó a mai lírához, melyhez a kötet százötven versnyi ízelítőt nyújt. Számomra azonban egyes költemények érdemi értelmezése kifejezetten nehéznek bizonyult – mintha a különösen megkomponált költői képek, szépen csengő sorok és a szabadversre emlékeztető műfaji sajátosságok mögött nem húzódna mélyebb tartalom, s így kérdésessé válik, vajon a könyv célközönsége hogyan értékeli majd e gyűjteményt.

Bárhogy legyen is, a Szívlapát 2017-es megjelenését a sorozatban azóta négy kortárs vers- és novellaantológia követte, ezek közül a legfrissebb a Tízig aludni című kötet, mely 2022-ben került a könyvesboltok polcaira, s melynek bemutatójáról ezen a linken tudtok bővebben olvasni.

Mató Rebeka