Május 17-én tartották meg a Kobuciban a Spring Reggae Jam-et: az este előadói közt ott volt a Ladánybene 27, az A Láma Dalai és még a Hősök énekesnője, CéAnne is. Lássuk, milyen volt és hogyan telt a tavaszi első, nagy reggae-zsongás – Óbudán!

„Minden, ami elhangzik a közönségtől, jót tesz nekünk, és felemel… kiemel a hétköznapok szürke közegéből” – mondta bele vidáman a mikrofonba László M. Miksa, a LB27 énekese, ahogy végignézett a színpadtéren összegyűlt boldog arcokon.

Május 17-én este rendezték meg az óbudai Kobuci Kertben azt a reggae zene kedvelői közt immáron több évtizedes hagyománynak számító Spring Reggae Jam-et, ami a tavaszi időszak legemblematikusabb rendezvényének számít: a többórás rendezvény a reggae zene summer-vibe-jának megragadása és felélesztése mellett a nyári időszakban megrendezett többnapos fesztivál, a Reggae Camp bemelegítésére, előhangolására is szolgál. A műfaj hazai képviselői koraestétől körülbelül este tíz óráig léptek fel egymás után és egymással a kerthelyiség színpadán az odalátogató reggae-kedvelők legnagyobb örömére. Habár végig lógott az eső lába, csodával határos módon egy csepp eső sem esett a koncert ideje alatt, így a közönség esernyő nélkül kapcsolódhatott ki.

A jam főszenzációja természetesen az 1985-ös alakulású Ladánybene 27, A Magyar Reggae Zenekar volt: az esemény eddig nem említett apropója a zenekar II. című, ún. elefántos (mivel ez az állat került a borítóra) lemezének és országos ismertségük kezdetének 30. évfordulója volt. Egy országos tehetségkutató megnyerését követően a Szedegetem c., országos hírnévre szert tevő dal a ’93-as televíziós táncdalfesztivál döntőjéig juttatta el a zenészeket, ami az évfordulós lemez leghíresebb alkotásaként van számon tartva – innen pedig nem volt megállás, és a mai napig sincsen – szerencsére. Az 1991-es első bemutatkozó lemezt követően az év kiemelkedő jelentőségű zenekarának díját nyerték el, 1992-ben már meg is rendezték az első Reggae Camp-et, 1994-ben egy koncertlemezt, 1996-ban pedig egy Bob Marley dalokból álló albumot is kiadtak – a sikerek itt természetesen nem állnak meg, a Ladánybene egyre több lemezzel és koncertmeghívással találta szembe magát az évek haladtával, például a kétezres évek elején kiadták az első magyar dub és riddim albumokat is. A zenekar életét megalakulásuk óta haza és külföldi turnék, koncertek színesítik, több daluk igazi sláger lett, és ők voltak azok, akik meghonosították Magyarországon a reggae muzsikát.

A reggae zene kedvelőinek száma nemhogy csökken, de mintha egyre többen lennének: a közönségen végignézve tényleg minden korosztály képviseltette magát; a kiskamasz fiútól a rasztahajú szerelmespárokon át a dallamokra lágyan billegő nagymamáig mindenféle emberrel lehet találkozni ilyen közegben. A különbségek ellenére bizonyos dolgok azonban mégis közösek bennük: a mosolyok, a csillogó szemek, a nyugodtság és a reggae zene szeretete semmi máshoz sem hasonlítható közösséget képes kovácsolni az ilyen események alkalmával összegyűlt idegenekből. A hangulatosan, fénysorokkal bevilágított, magas fák alatt húzódó kerthelyiségben a sörüket iszogató raszta és nem-raszta, de mindenképpen mosolygó emberek egymással beszélgetve, nevetgélve várták a koncert(ek) kezdetét. Az első hangok felcsendültekor a tömeg egyként, ütemesen mozogva, a kezeket gyakran a levegőbe emelve élvezte azt az életérzést, amit csak a reggae tud megadni. Sokan énekeltek, táncoltak, és ahol a zene megkövetelte, ugráltak is, képet és videót viszont egy átlagos koncerthez képest jóval kevesebben készítettek – a reggae lényege talán pontosan ez, a pillanat megélése és az együttlét, amire ez a mozzanat tökéletesen rávilágított. : )

A LB27 előtt az A Láma Dalai nevű ska-reggae zenekar melegítette be a tömeget, elég jól – „munkájukat” még Miksa, a Ladánybene énekese is megdicsérte. A zenekarokon kívül egyéni előadók, zenészvendégek is színesítették az est repertoárját: a Ladánybenével állt egy színpadra pár szám erejéig CéAnne, a Hősök első saját albumát tervező reggae-énekesnője és Gyárfás István, magyar dzsessz-gitáros is. Rajtuk kívül az est kitüntetett, beugró vendége volt még Tóth Gábor „Tádé”, a zenekar egyik alapítótagja-gitárosa, a már említett Szedegetem vagy a Van még a világon c. dalok szerzője, aki többek közt az ugyancsak a II. albumon szereplő, Végtelen utazás c. dalt adta elő a zenekarral. Bodnár Tibi, a zenekar gitáros-vokálos-alapítója két dal közt megemlítette, hogy a koncertet két távollévő barátjuknak ajánlják: a betegeskedő harsonásuknak, Picúrnak, és KRSA (a Pannonia Allstars Ska Orchestra frontembere) édesanyjának, aki a fellépés idején kórházba került – a zenész emiatt nem is tudott jelen lenni az eseményen. A tömeget Tibor arra kérte, hogy küldjék az energiát ezeknek az embereknek, és jobbulást kívánt a távollevőknek.

A parázsló cigerattavégeket tartó emberek a Ladánybene több dalát is végigtáncolhatták a nézőtérről: elhangzott a Végtelen utazás, Az élet más, a Simmer Down, Az út szélén (aminek a beharangozásakor egy lelkes fiatal férfi bekiabálta, hogy „Ezt tudom kívülről!”), és természetes a Kell egy ház is, továbbá Bob Marley egyik szerzeménye is felcsendült, a Waiting in Vain. A zenekar tagjai, László M. Miksa (ének), Bodnár Tibor (gitár, vokál, szervező), Hertelendi Rasta István (basszgitár), Hertelendi Anna (dob), Fűri Lumbi Tomi és Bokó Zoli (billentyűsök), Ördögh Krisztián (Mr. Devil) (szaxofon), Péter Zoli (trombita) az est vendégfellépőivel karöltve hajoltak meg a koncert végén, a közönség pedig ujjongva, tapsolva köszönte meg az estét a zenészeknek. A reggae kultúrkörben gyakoriak a ragadvány- és becenevek az énekesek körében (itt csupán néhányat tüntettünk fel). Annyi viszont bizonyos, hogy Bodnár Tibi a Homelock becenevet viseli, aminek kapcsán az összegyűlteket nevettető, a kopaszodásra utalva viccesen megjegyezte, hogy ahogy elnézi, ezt a megszólítást mára már többen is kiérdemelnék a zenekarból. Egy fiatal bekiabálta, hogy „Fényesebb a homlokotok, mint a jövőm!”, ami nagyon tetszett Miksának, és azt válaszolta rá nevetve, hogy a zenekar azon dolgozik, hogy a homlokaiknál mégiscsak a jövő legyen fényesebb. Ezt pedig nem is lehet kétségbe vonni.

A koncert végetértével az emberek lassan szétszóródtak, bár még többen ottmaradtak picit beszélgetni, együtt időt eltölteni, vagy a shopban „mörcsöndájzingot” vásárolni, ahogy Bodnár Tibi mondta. Hozzátette még, hogy július 25-29-ig, új helyszínen, Lakitelken lesz megtartva a Reggae Camp, tehát lesz újra „öt nap Jamaika”, ahol egy kicsit ki lehet szakadni a hétköznapokból, és együtt lehet lenni boldogságban, napsütésben, nyugodtságban és zenében. Ki is vágyna ettől többre?

A koncertet a Nemzeti Kulturális Alap Könnyűzene Kollégiuma, az A Láma Dalai vendégfellépését pedig a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatta.

A fényképeket Szilágyi Anna és a szerző készítette.

Makádi Fanni