A Kötetlenül elnevezésű irodalmi beszélgetéssorozat tizenkettedik vendége Fehér Enikő volt. Írásait többek közt a Litera, a Tiszatáj és az Új Forrás is közölte. Az est állandó moderátora Horváth Florencia költő, kulturális újságíró, az ELTE BTK magyar szakos hallgatója, aki a Kötetlenül sorozatban kötet előtt álló költőkkel, írókkal beszélget a Kis Présház irodalmi kávézóban.

Fehér Enikő és Horváth Florencia

Enikő nyitásként felolvasta Halgerinc és Tatabánya című verseit – nem véletlen a város, hiszen Enikő ott született. Tatabányához kötődik a Krajcsirovits Henrik Városi Művészeti Ösztöndíj is, amire természetversekkel pályázott, és idén el is nyerte. Írásaiban  fontos szerepet játszik a természethez való közelség, az emlékezetrétegek egymásra rakódását a kőzetrétegekhez hasonlította. A természet iránti szeretete megmutatkozik abban is, hogy tartott már felolvasást erdőben, mert kísérletezni szeretne a versekben megjelenő természetélménnyel. Az erdei felolvasóest gondolata egy nomád középiskolai táborban fogalmazódott meg Enikőben, ahol a tábortűz mellett dalokat költöttek, és ráérzett, milyen közösségformáló ereje van ennek. Ezen témák mellett érdekli még például, hogyan hangozhat egy női bordal.

Ezután Enikő elmesélte, hogy gyermekkorából fontos emléke, ahogy nagyapja szavalt neki. Írni szeretett volna, amióta csak tud történetet mesélni, elkezdett prózaműhelyekbe és írótáborokba járni, majd a Károlyin végzett magyar szakot, ahol kreatív írás órákon is részt vett, mesterképzésre pedig az ELTE Irodalom-és kultúratudomány szakára járt.

Megtudtuk, hogy Enikő szereti az irodalmilag inspiráló környezetet, azonban ez át tud fordulni és lehúzza az embert.

Néha kereplőfesztivállá válik, ki tudja hangosabban mondani, hol jelent meg mije – fogalmazta meg, miért tud problémás lenni ez a közeg.

Ezután szóba került a publikálás folyamata, ahol gondot jelent, hogy lassabban jut el a publikációig, mint szeretné, így jót tesz neki a határidő sürgetése, ezért is szeret irodalmi pályázatokra jelentkezni.

Egy ilyen pályázat eredménye, hogy 2020-ban a Pestext top 10-es listáján szerepelt Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan? c. írásával, melyet Ady Endre: Beszélgetés egy boszorkánnyal című verse inspirált. Nemrég jelentkezett a Legyen Zala! művészeti pályázatra is.

Enikő esetében felmerül a kérdés: líra vagy próza lesz-e egy témaötletből, hiszen mindkét műnemben ír. Alapvetően prózaműhelyekre járt és biztonságosabbnak érzi a prózát a vers bizonytalanságával szemben, amihez óvatosabban közelít. És hogy miért fél a verstől?

Minden második ember költő, hogyan lehet ezt legalább olyan komoly pofával előadni, mint a prózát?

Elmondta azt is, nem szereti a kategóriákat, mert azok a befogadást gátolják, a hangsúly a szövegen van. Szerinte a téma választja a szöveget, előfordult már, hogy egy téma nem engedte magát novellában megírni, versként azonban működött, ezt izgalmas játékként jellemezte.

Ezután meghatározó olvasmányélményeiről és mestereiről kérdezte Florencia. Olvasmányélményekkel tele van a padlás, nevetett Enikő, de kiemelte Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió-ját. Sok szerzőtől tanult valamit, Eszterházytól például a lopás könnyedségét, Saramagótól pedig azt, hogyan lehet bármiről elegánsan beszélni. Mestert dacból nem akart magának, mert túlságosan alá-fölérendeltségi viszonynak érezné. Ekkor következett a második felolvasás, az Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan? és Mocsárvölgy című írásokat hallhattuk a boszorkányos sorozatból.

Enikő jelenleg Átmeneti kiábrándulás munkacímű, első kötetén dolgozik. A novellákat regényként is lehet értelmezni, a szövegeket Fekete Izsák személye köti össze, aki hétfőn, szerdán és pénteken egy rendházban takarít; kedden, csütörtökön és szombaton egy kuplerájban teszi ugyanezt; vasárnap pedig megeteti a galambokat etető néniket. Ő bolyong  valós és valótlan terekben, a folyamatos furcsaság és a beszéd köti össze az epizódokat, amikhez még utcán véletlenül elkapott mondatfoszlányok is inspirációként szolgáltak.

Nem akartál verssel debütálni? – tette fel a kérdést Florencia, de Enikő biztosabbnak érezte a prózát és annak közösségformáló erejét, mivel szereti az embereket bevonni, beszélni velük egy történetről. Verset nem is igazán szeret felolvasni, mivel elmondása szerint azok otthon jobban működnek. „Ha szeretném az irodalmi vándorlást megvalósítani, novellákkal könnyebb nyitni emberek felé.” – indokolta meg választását.

Szóba került a Háttérzaj irodalmi kör, aminek Enikő az egyik alapítója. Egy nyitott közösséget szerettek volna teremteni, ahol bátran lehet szövegezni, valamint havi rádióműsorral is jelentkeznek. Emellett a Fehér éjszakák beszélgetéssorozatnak is ő a házigazdája, ahol leginkább írókkal beszélgetnek, de képzőművészeket is meg akar hívni a közeljövőben.

Következőnek azt a kérdést kapta Enikő, mire a legbüszkébb írói pályafutásából. Erre a Litera költészetnapi blogjában való megjelenést említette: már akkor is reménykedett ebben, amikor még nem is publikált,  egy-egy ilyen siker után pedig napokig lebeg. Ezután arról mesélt nekünk, a jövőben szeretné folytatni az erdei felolvasást, mert izgatja a fantáziáját a koncepció, a tábortűz mellett megszólaló versek.

Az est zárásaként felolvasta Európa legerősebb nője című novelláját, aminek főszereplőjét nemrég hagyta el érzelmileg bántalmazó és teljesen befolyása alá kerítő párja.