A covid-járvány nemcsak a hétköznapi életünkben hozott leállást, hanem a szórakoztatóiparban is. Ez történt a már hatalmas érdeklődéssel övezett Dűnével is, mely végül csak 2021. október 21-én került vetítésre hazánkban. A mozipremier előtt már számos kritikát, elképzelést olvashattunk arról, hogy milyen is lesz az új feldolgozása a regénynek.

Igen, a Dűne-sorozat a science fiction egyik, ha nem a legismertebb regénye. Frank Hubert műve olyannyira az alapot adja ennek a műfajnak, hogy a Star Warstól kezdve a Mátrixon át, még a Trónok harca is ebből merített. Ha nem olvastad, mindenképp érdemes, hiszen további öt ciklussal rendelkezik, amely megadja a méltó befejezését a műnek. Adaptáció már a 21. század előtt is készült, még David Lynch rendezésével (aki az íróval együtt, vele közreműködve) forgatták le a filmet. Amely bár részeiben működött, valahogy, mint film nem állt össze. Talán nehézséget okozott, hogy annyi világot, információt és karaktert sűrítsen bele két órába.

 Az adaptáció lehetősége számos rendező előtt nyitva állt, mégis Denis Villeneuve előtt senki nem ragadta meg ezt. A mostani filmünk a történet első felét tartalmazza, ami egy logikus döntésnek bizonyult, hiszen a történetet nem lehet egyetlen egy filmben kibontani.

A film megnézése előtt szkeptikus voltam, hiszen nem tartozom egy nagy sci-fi rajongó közé, ennek ellenére a látványvilág rendes kidolgozása könnyen le tud venni a lábamról. A jegy megvétele előtt a sztárok sokasága sem volt biztató olyan szempontból, hogy sosem lehet tudni, hogy ennyi tehetség elfér-e ekkora vásznon. Mégis szerettem volna neki adni egy esélyt, mert tudtam, ha kihagyom, akkor életem végéig bánni fogom. Továbbá a film kezdete előtt próbáltam a legtöbb információt megszerezni a könyvről, annak érdekében, hogy a történet feldolgozásában a hitelesség mennyire játszik fontos szerepet.

A mozizás után csak egyetlen gondolat járt a fejemben (mely mellett a mai napig erősen kitartok). A Dűne nem csak egy sorozat, hanem egy ÉLETÉRZÉS. Egy olyan mozgókép alkotás, amit mindenkinek látnia kell.

Az új Dűne két és fél óra játékidővel rendelkezik, mégsem rohanunk sehova. Az akció nem másodpercenként tárul a szemünk elé, hanem van idő a cselekmények kibontakozására. A film olyan tempót diktált, mint a regény. A cselekmény lassan, de biztosan hömpölyög, a kríziseknek hagy időt felépítkezni. A látványvilág ezt teljes mértékben ellensúlyozza. A film nézése közben senki nem fog unatkozni, hiszen rengeteg minden le tud minket kötni. Talán a lassúságnak egyetlen egy hátrányát tudnám megemlíteni, mégpedig azt, hogy a mitológiai rész nem kapott nagyobb hangsúlyt. Így annak, aki nem olvasta a regényt a történet eleje egyszerre lehet sokkoló és zavaros. Viszont ez az érzés nagyjából a 30. perc után teljesen eltűnik.

A vizuális világépítésre ezzel szemben egyetlen egy panasz sem érkezhet. Elképesztő mennyiségű technológiával, lénnyel és ikonikus elemmel találkozunk, melyek kidolgozása a tökéletességre hajaz. A lények sosem hatnak túl természetellenesnek és egyáltalán nem kelt bennünk olyan érzést, mintha ez kitaláció lenne. Nincsen felesleges CGI, eltúlzott méretek vagy éppen felesleges kidolgozás. Minden összhangban van mindennel.

A karaktereket az utóbbi évek legerősebb színészgárdája formálta meg. Az előzetes szkepticizmusom ellenére az összes karakter szenzációsan volt kidolgozva. Fergeteges színészi játékot láthattunk attól is, aki akár két perc erejéig volt a filmvásznon, illetve a főszereplőktől is. Timothée Chalamet nem csak a szép külsejét mutatta meg itt a világnak, hanem igazi tehetsége is teljes mértékben megnyilvánult. A szereplők közti viszonyok érzékeltetésében elsőrangú arcmimikát, játékot láthatunk a többi szereplőtől is.

A hangrögzítés biztosan, hogy a következő Oscar nyertese lesz. A szitakötő szárnyainak zümmögésén át a harcigépek hangja, a pajzsok sercegése mind hihetetlenül erőteljesek. Hans Zimmer személye pedig itt sem okoz csalódást, a harsány, de mindig fülbemászó zene itt misztikus hangzással is bírt, hozzátett a különböző hanghatásokhoz. A zene nem dallamos, viszont a filmnek aláveti magát, így az összhangra ebben az esetben sem lehet panasz.

Összegezve én mindenkinek ajánlom a filmet. Még akkor is, ha nem vagy egy sci-fi rajongó, hiszen a Dűne egy teljesen új és másfajta világot mutat be. Nem fogsz találkozni semmi tipikussal, hiszen az egész egy forradalmi, formabontó film. Ami pedig a magyar szálat illeti, a film az Origó stúdióban készült számtalan magyar statiszta közreműködésével.

Röviden: A Dűnét semmiképp se hagyjátok ki, hiszen akkor lemaradtok a következő kultikus sorozat kibontakozásáról! 2023-ban a második rész vetítésén velem biztosan találkozhattok.