A Broadway az Erkelbe költözött. Az új Puskás musical nagy volumenű tömegrendezésnek készült és elérte célját. Az emberek megtöltötték az egész nézőteret. A tízéves-forma focistapalánta fiúkon keresztül a hazai musical sztárokért lelkesedő tini lányokon át a valaha Puskás-rajongó nagymamákig minden korosztályt meg tudott szólítani a produkció.
Az eddigi legnagyobb magyar zenés produkció sokakat vonzott a színházba. A Puskás musical felvillantja az 1950-es évek Magyarországát, a dalok hangszerelésükben (Juhász Levente, Galambos Attila szövegeivel) részben a szovjet indulókat és focimeccseket, részben a klasszikus musicaldallamokat idézik, miközben Puskás Öcsi (Veréb Tamás/ Kocsis Dénes) válogatottba kerülését, a legendás Aranycsapat összeállását, az ’52-es helsinki olimpiát, és az angolok felett aratott 6:3-at követhetjük nyomon. A világbajnokság elvesztése derékba törte Puskás magyar karrierjét, azonban a glasgowi Bajnokcsapatok Európa Kupájáért meccsen legendás rekordot állított fel a Real Madrid színeiben. A hazájához és barátaihoz mindig hű, magabiztos sportoló élete abszolút megérdemli a figyelmet, ahogy Koltay Gábor fogalmazott a Puskás Öcsi könyv előszavában:
A Szegedi Szabadtéri Játékokon debütáló musicalt Szente Vajk rendezte meg. A stadion hangulatú színpadon profi táncosok, gyerekszínészek, kerekesszékes táncosok, cirkuszi artisták és focisták kavalkádja, mely azonban nem tudta elérni a katarzis élményét. De vajon miért?
Aki rákeres a musical saját honlapjára, az elolvashatja a musical történetét, ami szinte teljesen megegyezik Puskás életútjával. Semmi meglepőt nem fog tehát tartalmazni a darab a szerelmi háromszögön kívül, mely már hozzátoldás a történelemhű musicalhez. A drámai fordulatok kiszámíthatóságát a gondolatok elnyomásáig fokozott látvánnyal és zenével próbálják ellensúlyozni egyébként több, mint kevesebb sikerrel. Már a darab kezdete előtt izgulhatunk, vajon felénk rúgják-e a két dedikált labdát. Az első felvonás végére a néző úgy érezheti, mindent megtettek azért, hogy figyelmét lekössék. A szünetekben folyamatos reklám, a színpadon lábtengózás, az előcsarnokban megvásárolható termékek dedikációja folyik. A monumentális produkció végén nemzeti színekben pompázó lufikkal zárják a tapsrendet. Minden hatalmas, hangos és gyorsan változik, akárcsak a pályán egy stadionban… Bármennyire is mozgalmas két órában volt részünk, rá kell jönni, hogy saját ingerdús világunk leképeződése a színpadon nem tud olyan magasságokba emelni, mint amit egy gólörömkor várnánk. Amikor Puskásnak el kell hagynia Magyarországot már majdnem a könnyekig meghatódunk…aztán indokolatlanul gyorsan változik a kép, még egy pici csöndet sem enged a feszített dramaturgia, pedig pár csöndes perc nem ártott volna senkinek.
A musical tehát sokkal inkább tisztelgés az országunknak hírnevet szerző Puskás és az Aranycsapat előtt, mint személyes hangvételű dráma, azonban a musicalek rajongói nem fognak csalódni, a fülbemászó daloknak pedig még a kritikusabbak sem tudnak ellenállni…
Leave a Reply