Kiss Dávid, Medvék bolygója, Napkút
Turizmusköltészet. Ez a sajátos szóösszetétel jutott az eszembe, mikor az olvasást befejezve, leraktam Kiss Dávid első verseskötetét, a Napkút Kiadónál megjelent Medvék bolygóját. Ez azonban magyarázatra szorul, hiszen a kifejezés azt is sejtethetné, hogy a versek különböző kulturális szférákba nyújtanak betekintést, azonban nem erről vagy legalábbis nem csak erről van itt szó. A turizmus inkább arra utal, hogy a versek olvasóját mint egy látogatót vezeti végig a lírai alany a versanyagon, mely számtalan valós és fiktív, személyes és közéleti élményanyagot ránt egybe. A végeredmény pedig valóban olyan, mint egy idegen, néhol mégis az otthonra emlékeztető helyre tett kirándulás: a számításokkal szembemenő problémáktól ugyan nem mentes, de látnivalóban gazdag utazás.
A kötet már első ránézésre is pontosan – néhol talán túlságosan is pontosan – megkomponált. A kötet szövegei hét ciklusra, egy nyitó és egy záróversre, valamint egy szójegyzékre tagolódnak. A ciklusok azonban némileg megtévesztőek, ugyanis nem a kötet főtémáit tagolják, sokkal inkább a főtémákat rendezik különböző altémákba. A Medvék bolygója versei a szerző elmondása szerint négy fő csoportra oszthatóak, melyek az alábbi címszavakkal írhatóak le: az ősök, a családfakutatás, a szerelem, valamint a közélet.[1] Persze nincsenek végletesen éles határok, egy-egy szöveg beilleszthető több csoportba is, ezért erre a négy címszóra érdemes inkább halmazként tekinteni. Egy-két alkalommal azonban az az érzésem támadt, hogy a szerkezet túlontúl vezetni akar engem az értelmezés útján, ilyennek éreztem a Távkapcsolat című ciklust, mely már nevével leleplezi magát és azt, hogy itt a hiányolt fél és egy távolság jellemezte én-te reláció válnak dominánssá.
Kiss Dávid versei sokszor sok mindent játszanak egybe. A Leszármazástan az evolúciót, a genetikát és a bibliai teremtéstörténetet keveri össze és kavarja föl: „Y-kromoszómás Ádám / és Mitokondriális Éva / tízezer évig húzódó kapcsolata / nem szerelmen alapult, / de embermilliárdos örökséget / hagyott magára”. Az Erdély utolsó elveszejtése Erdély történelmének ismeretanyagába engedi beszüremkedni a Biblia parafrazált és a saját fantázia képeit: „Szivárványt helyezett akkor az Úr / a Kárpátok koszorúja fölé / szövetsége jeléül, / hogy nem pusztítja el többé Erdélyt, / hanem örökül hagyja azt nekünk, / medvéknek”. A Split archaikus és modern jelenségeket hangol szó szerint össze: „Sírján egykor katedrálist emelnek majd, / még meg sem született istenek templomát, / dalai pedig szoltárrá nemesülnek: // egy szükségszerűen elbukó birodalom / aranylemezre égetett visszhangjává.” Az általam legmerészebbnek érzékelt párosítást pedig a Fosszília című vers nyújtja, mely – akármennyire is groteszknek hangozhat elsőre – egyszerre idézi meg a Jurassic Parkot és Ady Endrét. Rendkívül mesterkéltre és összeegyeztethetetlenre is sikeredhetett volna egy ilyen összejátszás, azonban a végeredmény egészen szép és meglepő zárlatot kap az anya hiányának hirtelen beemelésével: „Most én lakom itt, / a Teremtés újabb furcsasága, // és kitartó kutyaként kaparok, mert hiszem és vallom, / hogy fosszílis szilánkjaiból / a Minden Egész újra összeállhat, / és sosem volt szörnyek / szúnyogba zárt véréből // Anya is / feltámasztható.”
Ezeknek a sajátos párosításoknak, kevertetéseknek és hibridizációknak főképp a valóság és fantázia paralel felmutatása ágyaz meg. A Medvék bolygója ebben a tekintetben brillírozik. A versek elképzelt jelenetei és képei néhol valódibbnak tűnnek a valóságnál, máskor meg a valódi, megtörtént események kellően ügyesen vannak reprezentálva, hogy azok abszurditása felmutatásra kerüljön, ezáltal pedig elhihetetlenként hassanak. Remek példa erre az Óraátállítás című vers, melyben a magyar hétköznapok melankolikus és borús képei elevenednek meg pontos időpontokkal társulva: „A körúton / utasok nélkül futja végtelen / menetét az éjszakai járat. […] Az aluljáróban / a tavalyi újévi koncertet ajánlják / halkuló plakátok”. A vers sejtetett, jelenünkkel kapcsolatos konklúzióját pedig Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének mottója fejezhetné ki leginkább: „telik, de nem múlik”.[2]
A fantázia és a valódi tények vegyítéséhez kapcsolható a már fentebb említett szójegyzék. Ennek jelenléte a kortárs költészeti trendektől és kötetkompozícióktól igencsak idegen. Ez talán annak az igényéből fakad, hogy az olvasó számára kevesebb kapaszkodó maradjon a szövegek értelmezéséhez, ezáltal pedig intenzívebb befogadói munkát legyen kénytelen gyakorolni. Azonban Kiss Dávid versei másfajta technikát választanak. A nagyszámú utalások halmazába ugyan belelökik az olvasót, de mankót nyújtanak kezébe igény esetén. A szójegyzéknek továbbá van egy sajátossága: nem csupán a ritka kifejezéseket és kevésbé ismert hely- és személyneveket – Alicante, Lampedusa, ogenj stb. –, hanem a rendkívül hétköznapiakat is tartalmazza: Föld, Erdély, Moszkva tér stb. Ezeknek a jelenléte egyrészt ironikus gesztus, másrészt kihangsúlyozza a kérdést: valóban ismerjük mi életünk leghétköznapibb fogalmait? A szójegyzék mindezek mellett egyfajta science fiction olvasat lehetőségét is megteremti, hiszen elképzelhető, hogy ez a szótár már eleve nem nekünk szól, inkább csak emlékeztet ránk és arra a kavalkádra, melybe bele vagyunk vetve, akár egy műemlék.
A négy fő halmaz közül a szerelem/párkapcsolat témáját megidéző mutatkozik a legkiforratlanabbnak. Ezekben a versekben főként ugyanazok a problémák és konklúziók ismétlődnek: „csak súroltuk egymást, / rohadt nagy / sebet ütöttél / a kérgembe” (Csak súroltuk egymást); „Semmi más nem köt már minket össze, / csak ennek a két gyorsforgalmi útnak / a másikunk irányát is jelző elágazása” (Útelágazás). Mindezt a Mountbatten-Windsor című vers pedig már fantáziátlanul summázza: „én sem mondhatom többé: mi ketten”. Az ebbe a halmazba sorolható szövegek közül azok nevezhetőek a legötletesebbnek, amelyek nem kényszeredetten a párkapcsolat kérdésével akarnak foglalkozni, hanem teret nyitnak más témák és motívumok felé, mint például a Tengerfehérvár című vers: „Ott és akkor, / nemmagyar és nemszlovén, / sosemvolt és sosemlesz, / kettőnknek képzelt partokon / végre felvállalhatod, // hogy társcsászárod vagyok”.
Ellentétben a párkapcsolati témával, a közéletet és a családfakutatást középpontba állító szövegek már sokkal több eredetiséget mutatnak. Előbbire példa a Szöul című vers, melyben a szabadakarat, az információvisszatartás és -átadás, valamint az elnyomás és a lázadás kérdéskörei egy technicizációs allegórián keresztül bontakoznak ki: „Fémmé hűl benned a csont, / kábellé válik az ér. / Diódák továbbítják / a hazug szót agyadba – / elkerülhetetlennek tűnik / a Kék Halál.” Vagy a Tusnád, melyben egy 2022-ben Tusnádfürdőben lezajlott esemény kapcsán ember és állat viszonyrendszerének ironikus megfordítása valósul meg.
A családfakutatás képei és mozzanatai a kötet számos pontján felbukkannak, az ezzel a témával foglalkozó versek közül az egyik legjobb dramaturgiai érzékkel szerkesztett szöveg az Utolsó bejegyzés a bányaőrnaplóba, mely az utolsó strófájával is képes csavarni egyet az értelmezés lehetőségein, éppen ezért nem is árulnék el róla többet. Az ősök és a származás feltárása pedig a kötet záróversében, A Permonyikban éri el tetőpontját egy sajátos, mitikus bányászat allegóriában, mely már-már irritálóan jól megkomponált szöveg lett. A számtalan név, helynév és idegen fogalom néhol archaizáló nyelvezettel történő váltakoztatása valódi küzdelmet indukálhat a szöveg és az olvasó között. Nem tartom kizártnak, hogy ebből a küzdelemből nem egy olvasó inkább dezertálna, pedig megéri megharcolni, mivel izgalmas lekövetni, ahogy a kötet magánmitológiája ebben a versben minden eddiginél jobban túl burjánzik.
Kiss Dávid versei bár híján vannak a kiugró intenzitásoknak, a nagy (és szerelmi) megfejtéseknek, a líráról alkotott fogalmat újraíró nyelvi bravúróknak, cserébe viszont csőre vannak töltve őszinteséggel és a maguk módján merész alázattal. A Medvék bolygója nem akarja megfejteni sem a valóságot, sem a képzeletet, mert beéri azzal, hogy megmutatásuk folyamatában leleplezi összeesküvésüket.
Maros Márk
[1] Horváth Florencia, A tanulás kiment a divatból. Bemutatták Kiss Dávid első verseskötetét, prae.hu, 2022.11.13. Online forrás: https://www.prae.hu/article/13137-a-tanulas-kiment-a-divatbol/ [Utolsó elérés: 2022.01.22]
[2] Krasznahorkai László, Az ellenállás melankóliája, Budapest, Magvető, 2018, 5.
Leave a Reply