Nyár és ősz találkozása- Ilyen volt a Trefort-kert Offline

Idén más hangulata volt az egyetemkezdésnek. Rég nem látott csoporttársak, hatalmas beszélgetések a KK-ban, nagy ölelések vártak a kampuszon. Én már ennyivel is beértem volna, de az élményt lehetett fokozni: megrendezésre került a Trefort-kert Offline fesztivál.

Számomra kiváló átkötés volt ez az esemény a könnyed nyár és a szorgos ősz között: egyszerre fesztiváloztam és tanultam. Mindezt ugyanazon a helyen, az ELTE BTK berkein belül. A szervezők igazán kitettek magukért, szeptember 7-10 közt senki nem unatkozott egy percet sem, számtalan programlehetőségből választhattak a hallgatók. Beszélgetések, workshopok, koncertek és előadások várták az érdeklődőket.

A KK színpadon hol élőzene szólt, hol izgalmas beszélgetéseket hallgathattunk két óra közt. Ilyen volt például az Influenszer 2.0 – Újfajta tartalomgyártás a közösségi médiában című kerekasztal is, ahol Tapasztó Orsi (@nemakarokbeleszolni), Békési Eliza (@ezennyi) és Turai Barnabás (@sikidegvagyok) voltak a meghívott vendégek. A beszélgetés után oda is mentünk hozzájuk egy gyors kérdésre. Szeptemberi témánk az újrakezdés, így kíváncsiak voltunk, számukra mit jelent ez a fogalom.

,,Én hogy kezdtem újra? Elengedtem az elvárásokat és most 39 éves fejjel eljutottam oda, hogy nem az után megyek, amit elvárnak tőlem, meg ami másoknak tetszene, hanem ami nekem jó.”

Orsi

,,Számomra bátorságot jelent ahhoz, hogy ott merd hagyni a régit. Mert nagyon sokszor az újrakezdés nem a nulláról indul. Nem úgy kezdesz újra valamit, hogy előtte nem csináltál semmit. Ahhoz, hogy újrakezdj valamit, abba kell hagynod, amit előtte csináltál.”

barna

,,Nekem azt jelenti, hogy akármikor újra lehet kezdeni dolgokat. Soha semmihez nem vagy elég öreg, akármikor van lehetőséged bármire. És a párkapcsolatokon kívül szerintem mindig jó újrakezdeni.”

liza

Beck Zoli és Grecsó Krisztián teljesen elvarázsoltak a “Hoztunk valamit magunkból” zenés irodalmi felolvasóestjükön. Arra az egy órára, míg beszélgettek, felolvastak, zenéltek a Nagyszínpadon, számomra teljesen megszűnt a külvilág. Egy különleges univerzumba kalauzoltak el, ahol hagytam magam elveszni érzéseim és gondolataim örvényében. Ugyanazt a kérdést feltettük nekik is az előadás után.

,,Nekem ez egy speciális kérdés, mert ahogy a műsorban is hallhattátok, volt egy Balázsolás című vers. Nyilván, Babitsnál is pont ugyanarról a problémakörről szól. Három évvel ezelőtt kipróbálhattam, mit jelent újrakezdeni. Egy évre kikerültem az életemből, egy évig küzdöttem egy kórral, ami hárombetűs, és azután az újrakezdés azért volt nagyon érdekes, mert megtapasztalhattam azt, hogy milyen gördülékenyen megy az élet nélkülem. Egyáltalán semmi szükség nincs rám és nyilván senkire sem, ez nem egy egyéni tragédia. Csodálatosan ugyanolyan minden nélkülünk is, egyáltalán semmilyen súlya nincs a létezésünknek. Az újrakezdés azt a bizalmat jelenti, hogy ennek az értelmetlenségnek a dacára mégis van kedved belevágni és azt mondani, hogy már pedig én élni fogok.”

grecsó krisztián

,,Azt mondanám talán, hogy minden koncert újrakezdés. Akárhányszor felmászol a színpadra és csinálsz valamit, akkor azzal a felelősséggel kell fölmenned, hogy nem valami hátizsákot viszel, amiben benne van a tekintélyed, a hírneved, és az majd átlendít mindenen. Minden koncertnek az az alapvető feladata, hogy mi történik akkor, ha nincs rajtad ez a hátizsák. Mikor azt mondod, minden dalt úgy kell játszanod, mintha életedben először játszanád, és minthogyha életükben először hallanák az emberek. Azzal a mélységgel vagy beleállással, ahogyan valószínűleg egy lap esetében is ez történik, ha írsz száz cikket, akkor a százegyediket is úgy kell megírni, hogy abba az ember a teljes jelenlétét beleadja. Tulajdonképpen számomra az újrakezdés lényegi eleme, hogy ha játszom százötvenet egy évben, akkor én százötvenszer újrakezdem. Mert csak ez ad tétet annak, hogy én jelen vagyok a színpadon.”

beck zoli

A hét végére ugyan kellően elfáradtam, de csordultig teltem élményekkel. Szívmelengető volt látni, a viszontlátás örömét hallgatótársaim szemében. Öröm volt nézni a Nagyszínpad előtti felszabadult táncolást kora éjszaka. Elgondolkodtattak a különböző előadások, kikapcsolódtam a workshopok által. (Bár remélem, a delphoi jósdában nem találták el a jövőmet, mert akkor elég sokat kell várnom a gazdagságra.)