A hatalmas körúton itt-ott léket ütő utcákon vezet tovább utad. Ez a test, a szövet, ami alátámasztja a kirakatot. És te minden lépteddel beljebb hatolsz, mint a sebbe került kosz.

Egy munkás, mellényben. És attól, hogy őt észrevetted, kinő a semmiből egy daru is. A túloldali házsorból hiányzik egy épületnyi. A térérzeted megcsal, szabályosság és rendszer helyett most a kivételt látod — felszakad a sebtapasz. Megszületik a vád, hogy mi jogon bontódik el egy bérház a perifériádból. A korlátok közt mély árok, körülötte a földfalban csövek futnak — egy mélygarázs, mintha félbe lenne vágva. Igen, bizonyára kibővítik. De lehet, itt Dante pokla nyílt meg, minden körével. Itt fenn csak káromkodnak, lent már biztos, gyilkolnak is. A tátongó szakadékot semmitmondó házfalak veszik körül. Illetlenségen kapod magad, mintha rányitnál egy dolgát végző emberre. Nem szabadna látnod, ez egy színdarabnak a díszlete. Bontott téglafal és szarul illesztett hőszigetelő elemek ritmikus váltakozása. Egyik oldalt félbevágott gang, földszinten fészer. Főkötős nagymama kóvályog az emeletek között, (mert a liftet már megint javítják). Teljes élet. A torta többi részét sem zavarja, ha kivágnak belőle egy szeletet.

    Nagy Levente