Friedrick Backman svéd író írt egy Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvet, amelyből készült 2015-ben egy svéd film, majd most Ottónak átkeresztelve megjelent a hollywoodi változata Tom Hanks-szel a főszerepben.
A regény Ovéról szól, egy házsártos öregúrról, aki rendkívül szabálykövető, ebből adódóan kötözködő is. Mindenkit idiótának tart maga körül, de nem csak a hátuk mögött, nyíltan is kimondja a véleményét. Ove egy svéd lakóparkban lakik, ahol ő a felügyelő. Minden reggelét azzal kezdi, hogy körbejár, és megnézi, hol hágtak át valamilyen szabályt: nem megfelelően használták a szelektívet, nem zárták vissza a kaput, vagy nem takarítottak fel a kutyájuk után. Egy napon új szomszédjai lesznek, egy immigráns család költözik be vele szembe, egy harsány iráni nő mamlasz férjével és két gyerekükkel. Folyton zaklatják Ovét, segítséget kérnek tőle, vagy kölcsönbe akarnak elkérni egy szerszámot. A legrosszabb, hogy még meghalni sem hagyják.
Ugyanis Ove meg akar halni. Nem maradt már motivációja az élethez, gyermeke még a születés előtt elhunyt, később feleségét is elvesztette, az állásából pedig a korára hivatkozva bocsátották el. Bár elsőre egy aranyos és szórakoztató történetnek tűnik, de sokkal több annál. Olyan témaköröket érint, mint a gyász, depresszió és a magány, de közben a humoros abszurditások – mint a sikertelen öngyilkossági kísérletek – nem nyomják rá bélyegüket a műre, mindezek mellett is vicces tud maradni a könyv. A humor másik forrása a szomszédba költözött család, akik állandóan hangosak, szórakozottak, a férj kétbalkezes, a gyerekek lábatlankodnak, de közben megmutatják Ovénak, hogy igenis szükség van rá. Ugyanakkor a többi lakó is kiveszi a részét a házsártos öregúr bosszantásából: a túlsúlyos srác, aki minden reggel kocog, majd meghívja Ovét ebédre, a magamutogató pár és a kutyájuk, aki mindig Ove kertjébe piszkit és az idősebb házaspár, akihez egy korábbi viszály fűzi a főszereplőt, így már csak a feleséggel áll szóba.
A konfliktus egy másik szintje, hogy egy építkezési vállalat fel akarja vásárolni a lakóparkot és kiköltöztetni onnan a magatehetetlen időseket. A munkája elvesztése után, ha valami fontos maradt Ovénak, akkor az a lakópark, így mindennek ellenére küzd azért, hogy szomszédjai ne veszítsék el az otthonukat. Ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre több dolog, ami a Földön tartja Ovét – rájön, hogy szükség van rá. Vezetési leckéket ad a szomszéd “idiótának”, akinek felnőtt létére nincs jogosítványa, befogad egy diákot, akit még a felesége tanított, még egy macskát is beenged otthonába, az egyik balul sikerült öngyilkossági kísérlete után pedig internetes szenzáció válik belőle.
Először 2015-ben készült film a könyv alapján, amelyet Hannes Holm svéd filmrendező hozott tető alá. Ez egy jól sikerült adaptáció, a legtöbb elemét tartalmazza az eredeti történetnek, jól választották ki a szereplőket, a főszereplő sem játszotta túl a karakterét. Majd jött Hollywood, és a sikerből szeretett volna még nagyobb sikert csinálni, méghozzá úgy, hogy bedobott egy olyan nagy nevet, mint Tom Hanks. Furcsa választásnak tűnik olyan szempontból, hogy Tom Hanks híresen kedves, és nehéz elképzelni egy házsártos öregúrként, mindezek ellenére remekül hozta a figurát. Némi változtatással ugyan – például, hogy Ottó lett a főszereplő neve és Svédország helyett Amerikában játszódik a történetet -, de nagyrészt identikus a svéd változathoz, talán kicsit szívszorítóbb, és erősebben hat az érzelmekre. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért kell egy európai változatból készíteni egy nagyobb költségvetésű amerikai filmet, van-e valamilyen hozzáadott értéke az eredetihez képest? Annyi előnye biztos van, hogy egy világsztár révén több emberhez eljuthat ez az értékes történet.
Ové első ránézésre életunt és egy lehetetlen alak, de hamar rájön a néző vagy az olvasó, hogy valójában egy rendkívül szeretetteljes és segítőkész ember, akivel kegyetlenül bánt az élet. Ez az összetett karakterábrázolás teszi igazán szívhez szólóvá a történetet. Egyre megértőbbek leszünk ahogy kirajzolódik egy ok-okozati háló, és megértjük, hogy mi áll Ové kellemetlen személyisége mögött. Ove története arra sarkallja a befogadót, hogy legyünk megértőbbek a másikkal, mert sose lehet tudni, hogy ki min megy keresztül az életében.
Leave a Reply