Interjúsorozatunk második része, amiben a felvidéki Zagiba Mátyást faggattuk arról, hogy mit csinál egy tárgyalkotó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Kemenceszellemek, „kipak”, kerámia.
Ezek a szavak hangzottak el legtöbbször az interjú során, és bevallom őszintén, noha évek óta ismerjük egymást és egymás munkásságát, elég sok új dolgot tanultam a kerámiáról a beszélgetésünk alatt.
Mutatkozz be nekünk kérlek…
Zagiba Máytás vagyok a Kassa melletti Jólészről, a Kassai Művészeti Szakközépiskolában végeztem a tanulmányaimat, jelenleg pedig a MOME tárgyalkotó tanszékén vagyok másodéves keramikus.
Mikor dőlt el, hogy agyaggal szeretnél foglalkozni?
Ez igazából véletlenek sorozata volt. Középiskolában tájépítészetet tanultam és ott az egyik tanárnő beinvitált minket egy délutáni szakkörére, ahol már első alkalommal leültetett a fazekaskorong mögé és ott jött valamilyen megérzés, hogy ez nekem bejön, ezzel szeretnék foglalkozni. Aztán már a szabadidőmben is ezzal foglalkoztam. Onnan indult ez az egész, egy véletlen folytán.
És innen egyenes út vezetett a MOME-ig… Mivel foglalkozol mostanában?
Van egy elméleti kutatásom, amiben monumentális kerámiákat kutatok a 20. sz. második feléből Szlovákiában. Ez egy hosszú lefolyású projekt, aminek most még az elején tartok. Ezenkívül az egyetemi teendőimmel foglalkozok: tervezések, kivitelezés, stb.
Mielőtt még nagyon belemerülünk a mázakba és a kerámia világába… mi is az a „kipak” nálatok?
A kipakolás hete egy olyan hét, amikor prezentációk zajlanak, félévi tervezéseket mutatnak be a hallgatók minden tanszékről. Akkor kerül bemutatásra az a munka, ami a kerámia esetében kivitelezve is van, és ezután kezdődik csak a vizsgaidőszakunk. Nálunk ez egy féléves tervezés a fő tervezési tárgyunkból, viszont van olyan szak, ahol csak 6 hét a tervezés.
Ilyenkor egy beosztás szerint mindenki megtartja a saját prezentációját, a tanárok pedig értékelik, kérdeznek, kritizálnak, kommentálnak, stb.
Év elején együtt döntitek el, hogy mit kell tervezni?
Témák vannak megadva és azon a témán belül aztán mindenki választ valamit. Most a modern otthon a témánk és abba kellett tervezni valamit. Csoportonként van egy kurzusvezetőnk, vele lehet konzultálni. Kivitelezéskor pedig a műhelyvezetők azok, akik hatalmas segítséget nyújtanak, mert ők vezetik a kezeinket.
A végén egy bizottság értékel. A mi esetünkben, mert a tárgyalkotó tanszékhez tartozunk, az értékelés együtt zajlik az üveg és fémművesekével, úgyhogy az ő tanáraik is értékelnek minket. Más szakok kipakjaira is be lehet járni, nagyon érdekes meghallgatni, hogy mit csinálnak pl. az építészek vagy a textilesek.
Hogy néz ki egy átlagos egyetemi napod?
Az óráim elég szétszórtak napközben. Reggel mikor bejövök, többnyire nincs órám, ezért egyenesen a műhelybe megyek és a nap nagy része arról szól, hogy szaladgálok a műhely és a különböző tantermek között ahol elméleti oktatás zajlik. Azt az időt, amit itt töltök az egyetemen, próbálom kihasználni, hogy minél több időt legyek a műhelyben.
Mi mindent csinálsz a műhelyben?
Most nagyon sok mindennel foglalkozunk, a klasszikus technikákon, a korongozáson, különböző kézi formázási technikákon, gipszöntésen felül nemrég elkezdtük a kerámia nyomtatót is beüzemelni. Illetve ebben a félévben elég sok digitális technológiával is foglalkoztunk. A kerámia műhely mellett van a digitális labor, ott lézervágással, 3D nyomtatással foglalkozunk, amiket aztán valamilyen módon összekötök a kerámia alkotással is. Van egy kerámianyomtatónk, amivel beszélgetni kell, nem szabad egyedül hagyni. Szépeket kell mondani neki (mint minden más nyomtatónak- a szerk.). Múltkor a műhelyvezető csúnyákat mondott neki, szerintem azért robbant ki ránk…
Ezek nagyon komplex dolgok és úgy látom, nem csak az agyag van itt, amivel dolgozol…
Nem csak, és szerintem nagyon fontos, hogy értelmes módon kihasználjuk ezeket a technológiákat. Főleg azokat, amiket egyetem után nem biztos, hogy lesz lehetőségünk, vagy csak korlátozott szinten kipróbálni… úgyhogy most próbálok minél több mindent kipróbálni és úgy használni, hogy annak értelme is legyen, ne csak azért, mert ’jaj de szuper’, hogy van digitális technológia.
Mi szokott inspirálni?
Néha teljesen random dolgok. Amiket észreveszek reggel, amikor megyek suliba vagy felkelek, és meglátok egy olyan dolgot, ami évek óta ott van mellettem, valahogy összefüggésbe tudom hozni azzal, amit épp csinálok… egy szín vagy egy olyan forma, amit épp meglátok. Az inspiráció mindenhol ott van körülöttünk, csak meg kell tanulnunk nyitott szemmel járni és észrevenni.
Tudom említetted, hogy az inspiráció mindenhol ott van… Mennyire inspirál a természet?
A természet nagyon közel áll hozzám, el se tudom képzelni, hogy valamilyen formában ne lenne része az alkotásnak, főleg amikor agyaggal dolgozik az ember, ott valahogy a természet a háttérben mindig megjelenik. Hatalmas inspirációs forrás és szükséges is szerintem, hogy megpróbáljunk egy párbeszédet indítani a természettel, hogy figyeljünk arra, hogy mi zajlik le a természetben és ezt a saját alkotásunkba hogyan tudjuk aztán áthozni vagy kihasználni.
Mit gondolsz, milyen jó tulajdonságod van, ami sokat segít az alkotás során?
A kerámia idővel megtanít arra, hogy előjöjjenek olyan tulajdonságok, amik, ha alapvetően nem is voltak meg bennem, ki kellett, hogy alakuljanak. Ilyen a türelem, mert a kerámia igényli azt, hogy türelmesek legyünk vele. Meg az odafigyelés is ilyen tulajdonság, mert nem mindegy, hogy mit hogyan csinálunk. És a szakmai alázat.
Mi a legnehezebb ebben a szakmában/ alkotási folyamatban?
A legnehezebb talán az, hogy megtanulja az ember elengedni azt, ha valami nem sikerül. Az agyag egy nagyon önfejű médium és meg kell tanulni elengedni, ha valami megreped, összetörik, rosszul jön ki a máz, stb. Az agyag megtanít az alázatra.
Mi a legnagyobb örömöd az alkotásban?
Talán az, amikor olyan képeket kapok vissza, amikor az emberek napi szinten használják az én termékeimet. Mindig jól esik, amikor Instagramon vagy csak úgy privátban küldenek képet, hogy abból a bögréből isszák a reggeli kávét, abból a tányérból eszik a vacsorát, amit én készítettem. Ez mind nagyon jó, meg aztán a kemence nyitás egy olyan nagyon izgalmas része a folyamatnak. Sose tudja az ember, hogy mi lesz a kemencében, (nevet) és amikor kinyitja és első ránézésre nagyjából minden jó, az egy kis karácsony tud lenni.
Ez azt jelenti, hogy megrendelésekre is dolgozol…
Hát most kevesebbet amióta Budapesten vagyok, amikor otthon voltam, több időm volt rá és itt saját műhelyhiány miatt kevesebb megrendeléssel tudok foglalkozni. (Azóta ez a probléma is megoldódni látszik- a szerk.)
A megrendelők úgy kérik a tárgyakat, hogy meglátnak valamit az oldaladon és akkor ‘ugyanolyat’ kell alkotnod, vagy teljesen egyéni kéréseket teljesítesz?
Mindkettővel találkoztam, de többnyire egyéni felkérések vannak. A vevőknek van valamilyen elképzelésük, én meg megpróbálom azt reális útra terelni, hogy hogyan lehetne kivitelezni. A vevőknek és nekem is szükségünk van arra, hogy konszenzus szülessen.
Sokszor van olyan, hogy különféle művészek tapasztalnak olyan periódusokat az életükben, amikor nem tudnak alkotni. Te hogy éled meg ezeket, ha vannak?
Van ilyen… sokszor (nevet). Azt vettem észre, hogy az a legjobb, ha nem harcolok ez ellen, mert ha van valamilyen blokk, az valami konkrét dolog miatt alakul ki és hagyni kell, hogy az gyógyuljon, vagy elmúljon. Sokszor rosszabbat tesz az, ha ilyenkor megpróbálok többet dolgozni, vagy több inspiráció után kutatni és inkább elakadok, minthogy haladjak. Ilyenkor hagyni kell, hogy ez a blokk magától elmúljon. Hála Istennek eddig még mindig sikerült ezt így leküzdeni.
Van kedvenc alkotód?
Az egyik kedvenc alkotómmal is az elméleti kutatásom során találkoztam, egy szlovákiai keramikus Jozef Sušienka, még élő, de már aktívan nem alkotó keramikus. A szlovák modern kerámiának egy nagyon jellegzetes alakja és ő hozta be a japán filozófiai vonalat a szlovákiai kerámiaművészetbe. Nagyon szimpatikus, nagyon természetközeli alkotó számomra.
Tekintve, hogy folyamatosan fejlődni akarunk, és soha semmivel nem vagyunk 100%-ig megelégedve, van olyan műved, amire azért mégiscsak nagyon büszke vagy?
Az előző félévben született a féléves tervezésünk során egy olyan munkám, ezt a Ruzicska Tünde vezetésével tartott kurzuson készítettem, ami nagyon pozitív visszhangot kapott és nagyon elégedett voltam vele. Mindig van valami, amit ki kéne javítani, vagy fejleszteni kéne, de ennél a munkámnál azt éreztem, hogy ez viszonylag jó úton halad, meglepően komplex volt és bejutott a Slovak Design Award kiállításra is. Ez a TIME-FLOW nevezetű installációm.
Képzés után mi a következő állomás?
Mindenképp egy saját műhelyt szeretnék, az hogy hol és milyen formában az még egy nagy kérdés, de mindenképp az önálló, autonóm kerámiaalkotás az, ami engem vonz.
Meg fogsz tudni élni belőle?
Remélem! (nevet) Hogyha az ember olyan szintű munkát tud nyújtani, amivel egy bizonyos célközönséget meg tud szólítani, akik hajlandóak arra, hogy olyan áron és olyan mennyiségben megvegyék a munkámat, amiből én már meg tudok élni, akkor az már nagyon jó. Csak ezt fel kell szépen építeni. De van rá igény.
Mennyire vagy “elvetemült” művész?
Talán annyira, hogy amikor éjszaka felkelek, mert eszembe jut valami, azt le kell gyorsan skiccelni, mert ha nem, elfelejtem reggelre. A legváratlanabb helyeken is lehet inspiráció, amikor nincs nálam toll, ceruza meg papír.
Ilyenkor mit csinálsz?
Próbálok valakitől papírt, meg tollat szerezni.
Mit csinálsz a szabadidődben (ha egyáltalán lehet olyanról beszélni)?
Kerámiával foglalkozok. (nevet) Az a legjobb ebben, hogy amit csinálok/dolgozok, az a hobbim is. Úgyhogy nincs gondom azzal, hogy feláldozzam a szabadidőmet, hogy bent maradjak a műhelyben késő estig, amíg valaki ki nem dob onnan. Nagyon szeretek kiállítás megnyitókra járni itt Pesten, és szerencsére nagy a választék is, ami nagyon jó dolog. Ha hazamegyek a hétvégére, mindig próbálom beiktatni a programjaimba, hogy ki tudjak menni az erdőbe. Jó néha csak úgy sétálni valahol és elmélkedni.
Ez abszolút így van. De hogy ne csigázzuk tovább az olvasókat, mesélj, a kemenceszellemekről kérlek…
Csinálsz egy agyagfigurát, ami bárhogy kinézhet és beteszed a kemencébe kiégetni a többi agyagdologgal. Azért van rá szükség, hogy megóvja a kerámiáid a kemencében. Eddig még mindig működött!
Leave a Reply