„A slam poetry egy előadó költészeti verseny, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos” – olvashatjuk a slampoetry.com oldalán a tömör definíciót. Ám besorolható-e műfajilag egy olyan komplex és változatos előadásmód, mint a slam? Versnek számít még, vagy inkább a raphez vagy dalszöveghez közelít?

Ezekre a kérdésekre keresett választ Pap Andrea és Sólyomi Réka empirikus vizsgálatukban, melyet a Személyjelölés, korpusz, poétika konferencián prezentáltak az érdeklődőknek november 10-én az ELTE BTK Kari Tanácstermében Mi is az a slam poetry? címen. Korábban is végeztek már kutatást a slam poetry témájában, jelen felmérésükben a közönség, a befogadók előzetes ismereteit, illetve vélekedéseik összességét kívánták megragadni a slam poetry műfajával kapcsolatban. Kutatásuk célja az adatközlők attitűdjének, műfaj- és műnemtulajdonításuknak megismerése volt.

A felmérésben másodéves magyar- és osztatlan tanári szakos hallgatók vettek részt. A kutatók azért vonták be éppen ezt a hallgatói csoportot, mert bővebb műfajtörténeti háttértudással rendelkezhetnek, s válaszaik újabb perspektívát kínálhatnának a slam poetry mint előadói műfaj vizsgálatában. Két feladatot kellett teljesíteniük a kutatás során – először magáról a slam poetry jelenségéről írtak reflexiókat csoportosan – ahogyan a kutatók fogalmaztak – brainstorming-jelleggel, fürtábrák formájában, ezután két ismert magyar slammer, Süvegi Márk [Saiid] és Kemény Zsófi videóra vett előadásáról jegyezték le észrevételeiket szintén fürtábrákat készítve.

A hallgatói reflexiók magukba foglalták a slam poetry műfajbeli megítélését, az ehhez kapcsolódó megjegyzéseket, a közönség és az előadó viszonyát, valamint a témákról és tartalomról alkotott véleményeket. A fürtábrákon a slamet a vers és a rap keverékeként írták le a hallgatók, kiemelve a nem megszokott irodalmi formát és előadásmódot, a kötött formáktól való eltérést. A slam performance-jellegéről a rögtönzések, a telefonról történő felolvasás és az érzelmi túlfűtöttség, lendületesség került lejegyzésre, valamint a társadalomkritika-jelleg, az intertextualitás jelensége, illetve a polgárpukkasztás. A hallgatók a két slammer előadásmódjával, stílusával, témaválasztásával kapcsolatban is leírták gondolataikat.

Számomra kellemes meglepetés volt a tény, hogy nemcsak nemzetközi szinten készülnek kutatások a slam poetry-ről, hanem a hazai akadémikus közeg is vizsgálja ezt a nehezen meghatározható, mégis sokak által ismert és kedvelt műfajt. A téma kapcsán azonban felmerült bennem a kérdés – vajon mindenképp szükséges kategorizálni a slam poetry-t ahhoz, hogy tudományos diskurzus témája legyen? Hiszen a slamnek talán éppen maga a kötetlenség volna a lényege, a „meghatározáson kívüliség”, és szabadságának csupán a háromperces időkorlát szab határt.

Forrás: http://slampoetry.hu/en/

Mató Rebeka

[1] a címadó kifejezés a konferencia Domonkosi Ágnes és Kuna Ágnes előadásában hangzott el a slam poetry műfajával kapcsolatban