Mi a közös Hugonnai Vilmában, Brunszvik Terézben, Marie Curie-ben és Anna Freud-ban? A kérdésre a válasz igen egyszerű: ezek a hölgyek egytől egyig beírták magukat a történelemkönyvekbe. Tehetségükkel, kitartásukkal és bátorságukkal egy olyan világban állták meg a helyüket, ahol a nő fő feladata inkább a gyermekek nevelése volt, mintsem saját karrierjének építése. A mai napon róluk és megannyi varázslatos nőről emlékezünk meg világszerte a Nemzetközi Nőnap keretein belül. Ez a hétfő így azoké a nőké, akik kiálltak magukért, harcoltak az elismerésért, és saját útjukat járva kimagasló eredményeket tettek le az asztalra. Azoké a diákoké, akik reggeltől estig tanulnak, hogy álomkarrierjüket elérjék. Azoké az anyáké, nagyanyáké, akik mindent megtesznek a családjukért. Folytathatnánk a listát napestig, azonban akkor sem lenne teljes. A nőnap lényege, hogy ünnepeljük azokat a lányokat, hölgyeket, akik velünk voltak, vannak és lesznek. De mégis honnan ered a nőnap? Mi áll a hagyomány hátterében? Rövid összeállításunkban most erre a kérdésre próbálunk választ találni, miközben mi magunk is kalapunkat emeljük az összes híres magyar és külföldi nőalak előtt.

Egy hagyomány kezdetei

Meglepő lehet ugyan, azonban a Nemzetközi nőnap hagyománya több, mint 100 évvel ezelőtt kezdődött. Az első nemzeti nőnapot 1909. február 28-án tartották Amerikában. Ez a nap volt ugyanis az egy éves évfordulója annak, hogy 15.000 nő töltötte meg Manhattan utcáit jobb munkakörülményeket követelve. Végül a második internacionálé VIII. kongresszusán (1910. augusztus 28. és szeptember 3. között) döntöttek arról, hogy minden évben megrendezésre kerül majd a nőnap és onnatól számítva nők ezrei vonultak fel amellett, hogy például ugyanúgy szavazhassanak, mint a férfiak. 1911. március 19-én Ausztria, Dánia, Németország és Svájc is csatlakozott a nőnapi mozgalomhoz, ekkortól beszélhetünk hivatalosan is nemzetközi nőnapról.

Hazánk két évvel később, 1913-ban csatlakozott a nőnapot ünneplő nemzetek sorához. A hagyományt az Országos Nőszervező Bizottság indította el, méghozzá a nőnap fontosságára felhívó röplapok osztogatásával. Magyarországon (nem meglepő módon) a Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése ugyan kötelezővé vált, azonban erős munkásmozgalmi hangulat itatta át az ünnepet egészen a korszak végéig. 1948-tól pedig szovjet mintára alapozva március nyolcadika lett kijelölve hivatalos dátumként, igy onnantól számítva ezen a napon ünneplejük nőtársaink sikereit.

Rövid érdekességként azt is elárulom, hogy Amerikában nincsen kijelölve egy meghatározott nap a nőnap ünneplésére. Eredetileg egy hetet szenteltek a hölgyeknek (azt a hetet, amelyben március 8-a is szerepel). Később viszont a Kongresszus döntése alapján az egész márciusi hónapot azoknak a hölgyeknek ajánlotta fel az amerikai nemzet, akik valamilyen fontos történelmi esemény részesei és mozgatórugói voltak. Ennek megfelelően az ünnepség elnevezése is más. Az amerikaiak esetében nem Nemzetközi Nőnapról beszélhetünk, hanem a Nők történelmi hónapjáról.

Néhány név a mi nagyjainkból

Az első soraimban meglibbentettem már Hugonnai Vilma és Brunszvik Teréz nevét, mint híres magyar asszonyok. Hugonnai Vilma grófnő mondhatni sarokköve hazánkban a női egyenjogúságnak az orvoslás területén. Ő volt az első magyar női orvos, aki Zürichben szerzett diplomát azonban több, mint 17 évet kellett várnia arra, hogy hazánkban is praktizálhasson. Doktorrá avatását követően elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. Ha már a múlt nagy doktora előtt tisztelgünk, nem hagyhatjuk ki a jelenét sem. Karikó Katalin nevét az elmúlt két évben az egész világ megismerhette. A magyar származású kutatóbiológus volt ugyanis az (Drew Weissmann-al karöltve), aki több, mint 20 év munkáját megkoronázva szabadalmaztatta a világon elsőként klinikai vizsgálatokkal is bizonyítottan hatásos mRNS vakcinát (Pfizer-BioNTech Covid19-vakcina). Nekik köszönhetően érezhette magát biztonságban megannyi ember a koronavírus járvány idején.

Következő neves magyar hölgyünk nem is lehetne más, mint Brunszvik Teréz, aki azért is oly kedves nekem (és talán még megannyi tanárlelkű társamnak), mert ő volt az első magyarországi óvodák megalapítója. De nem csak kis hazánkban számított újítónak: 1828. június 1-jén Angyalkert néven nyílt meg kisdedóvója, amely az egész Habsburg Monarchiában elsőként üzemelhetett. Haláláig összesen 80 ilyen intézményt hozott létre hazánkban segítve ezzel dolgos édesanyák ezreit. Végül megemlítem még (ugyancsak ezen a vonalon maradva) Teleki Blanka nevét is (aki nem mellesleg Brunszvik Teréz húga volt). Széki gróf Teleki Blanka alapította meg hazánkban az első női tanintézetet, ahova 8 és 12 év közötti előkelő származású leányok járhattak. Az intézet sajnos csak két évig működhetett (1846-1848 között), a szabadságharc miatt kénytelen volt szeretett neveldéjét bezárni. Azonban ez a két év is elegendő volt arra, hogy gyökeres változások induljanak meg kis hazánkban a nők taníttatásáról való diskurzusban.

2022 – a nők, akik gyógyítanak és reményt adnak

Hazánkban ugyan még nem fűznek szorosabb témát a nőnaphoz, azonban külföldön már elterjedtnek számít az a szokás, hogy minden évnek megvan a saját témája ehhez a különleges ünnepekhez kapcsolódóan. Idén az amerikai „nőnap” fókusza pedig a gyógyításon és a reményen van. Véleményem szerint nem is lehetett volna ennél aktuálisabb témát találni. A járvány végéhez közeledve ezzel akarják megköszönni az emberek azoknak az orvosoknak, nővéreknek és kórházi dolgozóknak önfeláldozásukat, akik lankadatlan figyelemmel és törődéssel próbáltak segíteni a betegnek ezekben a nehéz időkben. A National Women’s History Alliance (ez az amerikai egyesület ami minden évben meghatározza az éppen aktuális “nőnap” témáját) szavaival élve: „Az idei téma a tiszteletadás az egészségügyben dolgozóknak, akik szüntelen munkájukkal segítettek, hogy átvészeljük a járványt, mindemellett pedig tiszteletadás azoknak a nőknek világszerte, akik gyógyulást és reményt adtak nekünk az évszázadok során.”

Talán nem is lehetne szebb gondolattal befejezni ennél. Azonban még annyit hozzáfűzök, hogy ugyan hazánkban hivatalosan „csak” egy napot szentelünk a nőknek, de ez közel sem jelenti azt, hogy az év maradék 364 napjában ne nézhetnénk fel rájuk erejükért és odaadásukért. Ünnepeljük hát őket minden nap, ahogyan a gyermekeket, férfiakat és időseket is egyaránt!

Forrás