2022. március 3-ától hazánk mozijaiban is elérhető az új DC szuperhősfilm, amely ezúttal Batmanről szól. A járvány miatt ez is később került a vászonra, viszont ki lehet jelenti, hogy megérte a várakozást.

Batman történetét már számos módon láthattunk. A szuperhős világban számtalan képregénysorozat főhőse vagy éppen mellékszereplője. Sorozat formájában is megjelent, egytől egyig lenyűgözve a különböző korosztályokat. A mozgóképes adaptációk során újabb és újabb színészek próbálták megformálni a sötét lovagot. Felmerül a kérdés, hogy ha ennyi adaptációval találkoztunk az évek során, akkor szükségünk van-e egy újabbra? Kijelenthetjük, hogy ebben az esetben természetesen! 

A filmek tekintetében Batman mindig kétes fogadtatást kapott nézőitől. George Clooneytól kezdve Michael Keatonon át számos színész próbálta a legjobban megformálni Batmant. Korunk talán egyik legjobb alakítását Christian Baletől kaphattuk. A színész, Christian Nolan segítségével az eddig látott legjobb filmadaptációt nyújtotta számukra, hiszen három teljes filmen keresztül élvezhettük Batman és Gotham történetét. Láthattuk Batman felemelkedését és zuhanását egyaránt. Ezután jött egy kacifántosabb korszak, ahol Ben Affleck főszereplésével és Zack Snyder rendezésében ismerhetjük meg Gothamet és annak bűnözőit. Ezekben a filmekben nem kapunk elég rálátást a miértekre, ezek felett valahogy elsiklott a feldolgozás. Ben Affleck alakításában sokkal inkább mások lelkivilágára és érzéseire koncentrál, mintsem a sajátjára. 

2022-ben egy újabb Batman feldolgozást kaptunk, ahol Bruce Waynet Robert Pattinson alakítja, a rendezői székben pedig Matt Reeves ül. Robert Pattinson már kilépett a Twilight vámpír szerepből, hiszen a Tenetben is nagyszerűt alkotott, viszont nagy kérdés volt, hogy ezt az ikonikus szerepet hogyan fogja megformálni. Fény derült arra is, hogy a Macskanő nem más, mint Zoé Kravitz. Rajtuk és Colin Farrellen kívül viszont  nincs olyan színész, aki ismert lenne korábbi filmekből. A színészi gárda felhozatalára nem panaszkodhatunk, az egyedüli dilemma az volt, hogy az elsőfilmes színészek beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket.

A filmpremier előtt már számos forrásból lehetett hallani arról, hogy a mostani Batman film egyáltalán nem fog hasonlítani az elődjéhez. Nem egy tipikus eredettörténetet láthatunk, illetve nem is egy folytatást, amely bármilyen szinten kapcsolódik a felmenőihez. A rendező sokszor utalt arra, hogy sokkal többet fogunk megtudni főszereplőnk és társai lelkivilágáról és személyiségéről. Ezáltal másfajta szemszögből ismerhetjük meg a Denevérembert is.

A filmet a premier utáni héten nekem is volt szerencsém megnézni. A filmre érdemes készülni egyaránt lélekben és hanguatban, illetve nassolnivaló szempontjából is, hiszen 3 órán keresztül élvezhetjük Gotham történetét. 

A film alapkoncepciója nem a hajtóvadászatra és az igazságosztásra helyezi a hangsúlyt. Természetesen a filmben megjelennek jó-, és rosszfiúk is, viszont mégsem ez az, ami előreviszi a cselekményt. Bruce Waynet szülei halála óta marcangolja valami belülről, de nem tudja eldönteni, hogy mi is az. Ennek feltárásán, megismerésén és megbocsátásán van a hangsúly. Batman bár eddig mindenkinek meg akart felelni, a mostani filmben elsősorban önmagával és a bosszúval való kapcsolatát szeretné rendezni. A film során főhősünk számos morális döntéssel találja szemben magát, ahol ráeszmél, egyáltalán nincs kész arra, hogy ő valami nagyobb dologra hivatott, mind mentálisan, mind lelkileg.

A filmet tehát egyáltalán nem abból a szempontból kell vizsgálni, hogy Batman éppen hogyan próbálja megtisztítani Gotham városát. Középpontban a kapcsolatok, azok fejlődése vagy éppen bukása áll, és erre épül a történet. Wayne viszonya nem csak az őt körülvevő emberekkel, hanem önmagával is rendeződik, fejlődésen megy keresztül. Képes elfogadni és rájönni arra, hogy mi az ő sorsa. Ráeszmél, hogy családneve bár a város hercegévé teszi, nem a név határozza meg őt. Az álarc erőt ad neki, hogy megküzdjön a gonosztevőkkel és saját démonaival. A film végére láthatjuk, hogy ezt “lecsupaszítva” a saját démonaival szemben hogyan teszi meg. Nem egy megszokott akciófilm, ahol egy macska- egér játékot láthatunk, sokkal inkább hasonlít egy detektív, nyomozó filmre. Továbbá kiemelendő, hogy az idén alakított Batman az, akivel leginkább tudunk nézőként is azonosulni, hiszen nem kapunk semmi körítést, ámítást a jellemét tekintve, hanem egy igazi hús-vér emberrel találjuk szemben magunkat. 

A színészi játék kiemelkedő volt a főszereplők részéről, de a mellékszereplők sem okoztak csalódást. Robert Pattinson már sokszor bebizonyította, hogy képes alakítani a borongós, kívülálló szerepét. Denevéremberként tökéletesen szűkszavúan, komoran alakítja a megfelelő detektívet, ellentétben a korábbiakkal, ahol a multimilliárdos, celeb státuszú nőcsábász szerepében álltak.  A rendező sokszor kiemelte, hogy a mostani Batmant Kurt Cobain személye inspirálta. Robert Pattinson nem csak külső vonásokban, hanem szemléletmódban, világlátásban is utalt az egykori Nirvana zenészre. 

Zoe Kravitz pedig a tökéletes femme fatale. Motivációját nem csak a sorsa, hanem értékrendjei is meghatározzák. Nem egy szokványos Macskanő, hiszen folyton ellentmond Batmannek, nem támogatja döntéseit. A film során észrevehető, hogy a két karakter sosem egy szálon pendül, nehezen találják meg a közös hangot. Felfedezhető szerelmi szál is, mégis olyan kis mértékben, hogy egyáltalán nem tulajdonít neki jelentőséget a néző. Sosem egységként gondol rájuk a néző, hanem inkább két taszító mágnes szerepében jelennek meg. A színésznő méltó partnere színészi játék szempontjából Robert Pattinsonnak, ahogy a filmben a Macskanő Batmannek.

Andy Serkis, az Alfrédot alakító színész sajnos nem kapott elég időt arra, hogy karaktere kibontakozzon. A színészi játék bár tökéletes volt, hiszen megkaptuk az apa helyett apa szerepébe való törekvését és annak elfogadását. Ennél viszont többet nem kapunk, nem ismerjük meg a belső motivációkat és a következményeket sem. 

A gonosztevők szempontjából tökéleteset alkotott Colin Farrell és Paul Dano is. Sose adtak könnyű utat főhősünknek, hanem hagyták szenvedni. Továbbá nem csak kiegészítették Batman karakterét, hanem elősegítették annak fejlődését és kiteljesedését. 

A színészi játék mellett kiemelkedő a film formabeli megoldásai is. A jelenetek színezése és kompozíciója, a kamera vezetés mindig újabb és újabb jelentést adnak át a nézőnek. A pirosas- feketés hangulat nem csak a komolyságot jeleníti meg, hanem a szereplők viszonyait és viszonyulásait egymáshoz és az adott szituációhoz. A képi világ fantasztikumáért nem más felelős, mint a most már Oscar- díjas Greig Faster, aki a Dűne látványért is felelős volt.

A képi világot nagyszerűen kiegészítette Michael Giacchino zeneszerző művei. A filmhez tökéletesen passzolt a Nirvana egyik slágere,  a Something in the way, amely később a film betétdala is lett. 

A film három óra hossza pillanatok alatt elrepült. Egyáltalán nem lassú a cselekmény, nem vontatott annyira, hogy akár egy pillanatig is unatkozzunk. A történet tökéletesen követhető és lassan épül fel, aminek eredményeképpen az elbeszélés a film végére egy teljes keretet kap. A mozi hordoz magával nem is kevés gondolkodnivalót, amely leginkább az emberi társadalomban és kapcsolatainkba vetett hitet kérdőjelezi meg. 

Mindenképp ajánlom megnézésre, ha érdekel az új Batman egy teljesen más és jó irányból való megközelítés miatt. Számos adaptációt láthatunk majd még a DC univerzumnak hála, viszont ezt semmiképp se hagyjátok ki! 

Kép: Forbes.hu