Az első egyetemi félévemtől fogva csodáltam azokat a hallgatótársaimat, akik egyszerre több képzést végeztek. Hihetetlennek tűnt számomra az, hogy van olyan ember, aki nem készíti ki magát teljesen az adott szak követelményeivel és be mer vállalni még egy, akár teljesen másik rendszerű oktatást. Ez a „felnézek rád” állapot a mai napig megmaradt, sőt egyre erősödik. Tavaly ősszel végül én is csatlakoztam a több képzésen „szenvedők” csoportjához, ezt követően pedig két hisztiroham között még jobban beleástam magamat a témába. Hogyan csinálják mások? Milyen tippekkel tudnak szolgálni, amik meg tudják könnyíteni számomra ezt a pár évet? Egyáltalán ajánlják-e az egyetemi lét ezen fajtáját? Erre és még sok más kérdésre is választ kaphattok cikksorozatomban, amelyben olyan ismerős és számomra ismeretlen ELTE-s polgárokkal beszélgetek majd, akik több egyetemi képzésen élik mindennapjaikat. Első alkalommal egy számomra jó ismerőst, az egyik csoporttársamat sikerült meginvitálnom egy kávéra és pár magvas gondolat közös átrágására. Már csak annyi maradt hátra, hogy bemutassam nektek alanyomat: Molnár B. Dórát és történetét!

Kérlek mutasd be magadat röviden és meséld el azt, amit fontosnak tartasz elmondani magadról!

Sziasztok! Molnár Dóri vagyok és amit leginkább érdemes rólam tudni az az, hogy egyszerre két egyetemre járok, mellette pedig a Budavári Schönherz Stúdióban is tevékenykedem. Ott két évig voltam főszerkesztő és PR felelős, most pedig PR és tanfolyam felelős vagyok. … A stúdióra egy facebook poszton keresztül találtam rá, ahol ingyenes szerkesztő-riporter tanfolyamot hirdettek. Mivel egyébként is ezzel szeretnék majd foglalkozni, ha nagy leszek, úgy voltam vele, hogy mi baj lehet, kipróbálom. Nem is néztem nagyon utána a tanfolyamnak és ez a hirtelen próba bevált. Megtetszett a társaság és az, amit csináltunk, végül pedig teljesen beszippantott az egész.

Milyen iskolák, szakok hallgatója vagy és miért döntöttél mellettük?

Az egyik szakom az ELTE BTK-n a magyar-média osztatlan tanárszak, ahol 2018 őszén kezdtem el a tanulmányaimat. Azért döntöttem a szak mellett, mert maga a tanári pálya egy igazán kézzelfogható szakmának tűnt, és mivel nagyon érdekel a média, számomra egyértelmű volt, hogy azzal szeretnék a gimnázium után is foglalkozni. Viszont akkor még kommunikáció és média alapképzésben nem igazán láttam a jövőmet. Aztán felröppent a hír, hogy meg akarják szüntetni a média oktatást az iskolákban, amitől teljesen magam alá kerültem, még azon is elgondolkodtam, hogy itt hagyom az egész képzést. Végülis csak a média miatt kezdtem el az egészet. Ekkor jött a spontán gondolat, hogy beadom a jelentkezésemet a BME-re kommunikáció és média alapszakra. Veszíteni nem veszthettem vele sokat, úgy voltam vele, hogy maximum felvesznek, és két egyetemre kell járnom egyszerre, de azt a gondot a jövő Dórijára hagytam. Azóta is folyamatosan próbálom megoldani ezt a “problémát”…

Nehéz összeegyeztetni a két egyetemet?

Nagyon nehéz. Főleg így, hogy jelenléti oktatásban tanulunk. Elég messze van a két kampusz egymástól, sok időt vesz el az ide-oda utazgatás, ami miatt nem is tudok bejárni minden órámra. Igazából a BME-t ebben a félévben egy picit a háttérbe is szorítottam. Csúnyán hangzik, de már inkább úgy tekintek rá, mint egy hobbira, mert így tudom motiválni magamat, hogy az ELTE-s képzésemet kihagyások nélkül csináljam végig. Maximum, ha itt végeztem, visszatérek majd rendesen a BME-re.

Az online oktatás esetleg többet segített az órarendjeid összeegyeztetésében? Könnyebb volt?

Amikor elkezdtem a két egyetemet egyszerre, akkor még jelenlétiben indultunk, de nagyon hamar áttértünk online oktatásra. Ez pont az az év volt, amikor el kellett hagyni a kollégiumokat és át kellett térni arra, hogy otthon a négy fal között követted nyomon az online óráidat. Ez felüdülés volt nekem. Igaz, hogy naponta nyolc-kilenc órát kellett a gép előtt ülnöm, de legalább nem kellett ide-oda villamosozgatnom a városban, tudtam közben enni, inni és még pihenni is. Nem sokszor ugyan, de volt arra is példa, hogy az előadás alatt más órára készültem, beadandót írtam csak azért, hogy mindennel időben készen legyek. De még ezt is könnyebben meg tudtam oldani, mint jelenléti oktatás alatt.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének elkezdeni egy második képzést?

Én azt tanácsolnám nekik, hogy vágjanak bele, mert vesztenivalójuk nincsen, maximum több tudásuk lesz. Azt azért mérlegeljék a döntés előtt, hogy mennyire fér bele az idejükbe az, hogy készülni is kell a másik szakjuk óráira, nem csak felvenni őket. De ha olyan képzést választanak a már meglévő mellé, ami tényleg érdekli őket, akkor biztos sokkal jobban fog menni az egész és motiváltak maradnak az egyetem végéig.

Újrakezdenéd ezt a két egyetemre járást? Megérte?

Nem vagyok benne biztos, hogy így kezdeném újra. Lehet, hogy inkább befejezném az egyiket és utána belekezdenék a másikba. De úgy vagyok vele, hogy ha már így hozta az élet, akkor egyáltalán nem volt rossz döntés, hogy belevágtam egyszerre a kettőbe. Nagyon sokat fejlődtem emberileg és szakmailag egyaránt. Igaz, hogy olyanok a napjaim, hogy nincsen egy szabad percem, ez pedig van, hogy nagyon elkeserít, de inkább csak élvezem, hogy pörögnek a mindennapjaim. (Meg azért bevallom, hogy nagyon szeretek panaszkodni azzal kapcsolatban, hogy semmire sincsen időm.) Úgy összességében igazán kalandos volt az eddigi utam a két egyetemnek köszönhetően…