Mikor decemberi cikkötleteinkről beszélgettünk a szerkesztőségi ülésen, szóba jött egy olyan sorozat gondolata, ami kifejezetten a decemberrel járó stresszforrásokról szól. A fejünkben ez úgy nézett ki, hogy néhány cikk erejéig közösen idegeskedünk, kinevetjük saját magunkat és ezáltal mindannyian egy picit megkönnyebbülünk. Ezt a verziót hitelesebbnek tartottuk egy egyetemi lap részéről, mint a békesség és elcsendesedés hirdetését. (Amik kifejezetten hasznos és szép dolgok, de a szorgalmi időszak végén és a vizsgaidőszak elején kevés jut nekünk belőlük.) Amikor körbekérdeztem ismerőseimet miken idegeskednek decemberben, hamar rájöttem, nem feltétlen fogunk a saját nyomorunkon nevetni. Ahhoz túl komoly válaszok érkeztek.

Vizsgaidőszak decemberben

A legtöbb egyetemista elsőszámú mumusa. Megfogadtam, idén megengedem magamnak azt a luxust, hogy kiélvezzem a karácsony előtti időszakot. Szerettem volna igazán megélni az ünnepekre való hangolódást, hiszen ebben az elmúlt négy évben nem igazán volt részem. Nyilván ez a fogadalmam abban a pillanatban semmissé vált, amint elkezdődött a vizsgajelentkezés. A mihamarabbi végzés reménye elcsábított. Természetesen ezzel nem vagyok egyedül. Instagramon titeket is megkérdeztünk, vettetek-e fel vizsgát decemberre, 84 százalékotok pedig azt felelte: bátraké a szerencse.

Evelin hosszabban ki is fejtette, nem elég, hogy 11 vizsgája lesz a félévben, még a két ünnep közé is hirdettek vizsgaalkalmat. Így a szeretteinkkel töltött minőségi idő lehetősége elúszni látszik.

Hasonlóan járt Szabina, aki tavaly még Szentestén is vizsgázott.

Most kellene valami hatalmas bölcsességet írnom, ami nagyjából arról szól, hogy majd jobb lesz, mikor végzünk mindennel. Ez hiába igaz, saját bőrömön azt tapasztalom, hogy nem igazán segít (legalábbis annak, aki már sokadik éve jár egyetemista cipőben). Okosság helyett inkább azt mondanám minden stresszes hallgatótársamnak, hogy egy vizsga sem fontosabb a fizikai és mentális egészségünknél. Ha más nem, egy rövid énidő mindennapokba való beiktatását receptre írnám fel. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni: lehet ez egy novella/vers/fejezet elolvasása, egy békében eltöltött kávészünet vagy forró fürdő. Lényeg, hogy abban a parányi időintervallumban zárjátok ki, hány oldalt kell még megtanulnotok.

Kinek mit adjak? És mikor veszem meg?? Egyáltalán miből veszem meg az ajándékokat???

Válaszaitok alapján a második leggyakoribb stresszforrásnak az ajándékok számítottak. Boginak például mindig eszébe jut egy újabb személy, akinek nem szerezte még be a meglepetését. Anettnak a pénz okoz problémát, amit csak tetéz az infláció. Eszter annyira maximalista, hogy már majdnem minden ajándék becsomagolva várja gazdáját. A hangsúly a “majdnem” szócskán van! Állítása szerint novemberben végeznie kellett volna ezzel a procedúrával.

Emese azon idegeskedik, ha valaki tökéletes karácsonyt szeretne. Ő már évek óta nem foglalkozik azzal, hogy mindenkinek tökéletes ajándékokat vegyen, sőt, néha karácsonyfát sem szoktak állítani a családjával. Köszöni szépen, ő ebből az őrületből kimarad, inkább legyen kevesebb süti, szerényebb, de nyugodtabb az ünnep.

Karácsony járvány idején

A növekvő esetszámok újabb aggodalomra adnak okot: nehogy valaki megfertőződjön, és ne tudjon közösen ünnepelni a család! Flóra félelme sajnos nem alaptalan.

Magányos karácsony

Vannak, akik az év ezen időszakában egyedül vannak. Kata inkább munkába temetkezik, csak ne maradjon társaság nélkül.

Lesz, ahogy lesz

Jómagam csupán annyit fűznék hozzá, jelenleg a félévzárás okozta idegőrlő állapotban rekedtem. Ezt a cikket két beadandó közt írom, ajándékokat még nem szereztem be, fogalmam sincs, mi lesz a menü Szenteste. (Igazából azt sem látom előre, mi mindent kell még csinálnom a következő napokban.) Tehát két dologban reménykedem. Először is abban, hogy mindannyiunknak lesz egy olyan pillanata, mikor azt érzi, megtalálta a lelki békéjét ebben a káoszban. Másodszor, a következő cikkben várhatóan “feleslegesebb” problémáink lesznek, és tényleg tudunk nevetni egy jót.

Kívánok mindenkinek sok erőt és kitartást!